Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

árokba vetették magukat. Óriási szerencséjük volt, mert a robbanószer pontosan ott csapódott a földbe, ahol eredetileg ebédelni akartak, valamiért azonban mintegy tíz méterre távolabb láttak neki a falatozásnak. így „csak” a bomba becsapódásával keletkezett porfelhő és földdarabok zúdultak rájuk. Annyira megijedtek, hogy a robbanás után egy ideig mozdulni sem mertek. A néhány száz méterre lakók már kiabálták, hogy „a kavicsterítőket agyonütötte a bomba”. Ennek hallatán aztán felálltak, és jelt adtak magukról, hogy élnek. A közelben egy másik bomba is földet ért, de az nem robbant fel.

Károly véleménye szerint azért dobhatták le a szövetséges repülőgépek a bombákat a Hetést átszelő útra, mert azok eredeti célpontnál történő ledobását talán a légvédelmi erők erőteljes ellenállása megakadályozta. A gépek bombával nem szállhattak le, meg kellett szabadulniuk a robbanóanyagtól. Lehet, hogy az úti munkálatokat végzőket megpillantva, illetve a szerszámok láttán azt hitték, az úton ellenséges katonák dolgoznak.

Varga Károly 1944 júliusától 1945 májusáig Lentiben volt inas. Akkoriban nem sok lehetőség volt a szakmaválasztásra, és otthon sem akadt tennivaló. Felvetődött a cipészmesterség kitanulásának a lehetősége. Göntérházáról Károly egyik idősebb pajtása már Lentibe került, aki folyton biztatta őt is, hogy válassza a cipészmesterséget. Végül Károly vállalta a kihívást. Ami a Lentiben eltöltött néhány hónapból máig megmaradt emlékezetében, az a nyilas hatalomátvétel volt. A településen megjelentek a sötét egyenruhás egyének, a járdára horogkeresztek voltak festve. Akkor tudta meg, hogy kik is voltak valójában a nyilasok. Akkoriban, 1944 végén, többször hallott arról, hogy néhányan azért léptek be a nyilaspártba, hogy ezzel felmentést nyerjenek a frontra kerülés alól.

Károly szörnyű élményként élte meg a háború végét - a Mura menti területen több mint egy hónapig állt a front. Rettenetes összecsapásokra került sor a visszavonuló német, illetve magyar, valamint az előrenyomuló orosz katonai alakulatok között. A vidéken a legtöbb iskola azokban a napokban kórházként működött. Még hosszú ideig, a harcok befejezését követően is, holttestek úsztak a Murában, amit a bátyja, akit a jugoszláv hatalom a belatinci várba zárt, a saját szemével látott.

84