Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
miután abból a szomszédságban lakó emberek közül többen is tudomást szereztek az időszerű politikai és háborús helyzetről - megvitatták annak tartalmát. Károly jó emlékszik arra, mikor a házuk előtt egyszer úgy tíz férfi gyűlt össze, és annak a véleményüknek adtak hangot, hogy „most aztán a németek [azaz a magyarokkal szövetkező erők] győzedelmeskednek”. A nagyanyja mindezt hallotta, és gúnyosan megjegyezte a sok „okoskodó” felé, hogy „ti az előző háborúban is nagyon győztetek, aztán másképpen történt, most is felelőtlenül állítotok ezt-azt, és most sem lesz semmi úgy.” Az 1941-ben bekövetkezett események emléke Károlyban ma is élénken él. Közvetlenül az április 6-i német megszállás előtt a falusi emberek már érezték, hogy történni fog valami. 6-án, virágvasárnap reggel édesapja egy nagy robbanásra ébredt, majd kiment az udvarra. Közben a család többi tagja is ébredezett. Aztán mégegyszer robbant valami. Károly édesapja halkan bejött a szobába, és odasúgta a feleségének, hogy valószínűleg a radgonai, azaz regedei hidat robbantották fel. A falubeliek hamarosan észrevették, hogy a határőrök elhagyták a laktanyájukat, és a legszükségesebb holmijukkal sietősen a Feketeerdő irányába távoztak. Károly szerint a második világháború előtti időszakban mintegy 15 határőr tartózkodhatott a göntérházi őrhelyen. Miután a falubeli fiatalok, köztük Károly is, felmérték, hogy „megszűnt” a határ, az addig őrzött határvonalon át a szomszédos Gáborjánházára szaladtak. Az ottani rokonok, ismerősök meglepődve kérdezték, hogy miként jutottak át annyian egyszerre a határon. A göntérháziak örömmel újságolták, hogy „nincs többé határ, megszűnt a határ”. Csak rövid ideig voltak Gáborjánházán, aztán visszatértek a saját falujukba. Ott néhány tapasztaltabb, katonaviselt férfiú már szervezkedni kezdett, hogy falusi őrséget hozzanak létre, hisz „a település nem lehet őrség nélkül”. Előkerültek a vadászpuskák és egyéb elrejtett fegyverek, és megalakult a „rendfenntartó” alakulat. Valamikor a délelőtt folyamán megjelent az első német teherautó, tele katonákkal. Mivel a falut átszelő főút mentén észrevették a „felfegyverezett” helyi őrséget, megálltak. Közölték a botcsinálta „őrséggel”, hogy szépen menjenek haza, és ne használják a fegyvereket. Az első német katonai alakulatok ezt 81
