Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
nyolcadik osztályos tanulókat okította, délután pedig az első-harmadik osztályba járókat. A tanító először a legegyszerűbb, leggyakoribb tárgyak szlovén nevét próbálta elsajátíttatni a gyerekekkel, hisz a legtöbben tényleg egy szót sem tudtak szlovénul. A gyermekek fogékonyak voltak, fokozatosan sajátították el a szlovén nyelvet. Károly szerint közben a tanító is megtanult néhány dolgot magyarul. Az iskolai évekből emlékszik néhány jellemző esetre, melyek tükrözik a tanítók viszonyulását a magyar nyelvhez. Amikor Prinčič tanítójuk rádiót kapott, azon csak a szlovén adót kereste. Keresés közben valamelyik magyar adó is hallatszott néhány pillanatig, mire a magyar gyerekek felkiáltottak, és kérték a tanítót, hogy hagyja azt a rádióállomást, mivel annak műsorát értik. A tanító azonban nem vette jó néven a gyermekek érdeklődését a magyar rádióműsor iránt, mint ahogy azt sem, hogy alkalomadtán gúnyos megjegyzést tettek történelemórán egy-egy szerb történelmi eseményre. Ilyen alkalmakkor a gyerekek rendszeresen kikaptak. A göntérházi iskolába néhány telepes gyerek is járt, akiknek szüleit ebben az időben a szomszédos falu határába telepítették. Prinčič tanító 1941-ig, azaz a II. világháború kezdetéig látta el teendőit Göntérházán, majd bevonult a hadseregbe. Károly ezért az ötödik osztályt nem tudta befejezni. A második világháború korai időszakában, amikor néhány elcsatolt történelmi magyar régió esetében megtörtént a revízió, a délszláv államban viszont még úgy-ahogy béke volt, a szülők lelkesedtek a magyar területgyarapodás iránt, így a fiatalok körében is érezhető volt a várakozás. Egyre jobban reménykedtek benne, hogy a Muravidéken is történnek majd változások. Károly szerint a Mura menti magyar nemzetiségű lakosság azt remélte, hogy egy esetleges revíziót követően a családok nagyobb megművelhető földterülethez jutnak. Mint köztudott, a két világháború között a korabeli délszláv állam nem tette lehetővé, hogy a magyar nemzetiségűek bérelhessenek, illetve vásárolhassanak földet. A szegénység a harmincas évek végén a hetési falvakban iszonyatos volt. A két világháború közötti időszakban Károly arra is felfigyelt, hogy a különböző választások alkalmával a magyarok rendszerint az ellenzéki jelöltet támogat-79
