Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Előszó

Előszó

Életút vázlatok, mint történeti szonda

A magyar kisebbségkutatás szakirodaimában a szlovéniai magyarság ellentmondásokban jelenik meg. Egyszerre, mint regionális csoport, kisebb tájegységekre szabdalva és egyike a magyar nemzetépítésből - fejlett nemzettudattal - kiszakított közép-európai magyar kisebbségeknek. Olyan közösségként, ahol a regonalitás felülírhatja az etnikai törésvonalakat. Egyszerre, mint a magyarországitól magasabb életszínvonallal bíró, de Szlovénián belül elmaradott, döntően aprófalvas vidék. Ahol a magyar azonosságtudat értéke és a Magyarország értékelése összekapcsolódik. Egyszerre, mint az - Európában is - példaértékű szlovén kisebbségvédelem alanya, miközben a kétnyelvűség és a vegyesházasságok révén generációs nyelv- és identitásváltás folyik.

Ezeket az ambivalensnek tűnő folyamatokat azonban az eddigi kutatások az etnopolitikai mezőben, az általános politika és intézménytörténet szintjén tárgyalták. Egy másik szint az egy-egy település vagy életvilág apró ügyeivel, néprajzi, nyelvi sajtosságaival foglalkozó helytörténeti irodalom. Az ebben a kötetben közölt harmincöt életút vázlat a kettő között, a mindennapiság mezőjébe ad bepillantást.

A Göncz László készítette életűt interjúk célja egy-egy életút vázlaton keresztül megragadni a Mura menti magyarság történetének sorsfordulóit. Az interjú alanyok döntő részének fiatalsága a negyvenes évekre esett. így a régió négy huszadik századi főhatalomváltozása közül az 1941-es, illetve az 1944-es került a leginkább a fókuszba. Az utóbbi szinte valamennyi életpálya esetében meghatározó volt. A nyilatkozók számára azonban az impériumváltásokkal együtt a határmentiség a meghatározó sorsélménye. Ez nem csak az államhatár vonatkozásában igaz, hanem a saját településük,

7