Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

családtól egy szekrényt és egy tehenet. A kiszabott árat becsületesen megfizette. Aztán amikor 1945 után visszatértek a telepesek, az apósától a korábbi tulajdonos elvitte a tehenet és a szekrényt is, és nem fizetett érte semmit.

Ilonka néni állítása szerint a helyi magyarok részéről is történtek méltatlan dolgok. A Grča család tulajdonát, attól függetlenül, hogy a családfő tekintélyes személynek számított az ún. kolonisták között, és ténylegesen becsületes ember volt, miután elkerültek Petesházáról, a helyi magyar családok ellopták, széthordták. Gerča azonban nem volt bosszúálló, mert amikor 1945-ben visszatért a Mura mentére, - Ilona szerint - személyesen közbenjárt annak érdekében, hogy a sárvári internálás miatt a partizán hatalom részéről szervezett megtorlási folyamat során a petesháziakat ne érje bántódás. Valamennyi Mura menti magyarok lakta faluból vittek el családokat, egyéneket 1945 nyarán, majd különböző stájerországi gyűjtőtáborokba hurcolták őket, Petesházáról azonban akkor senkit sem vittek el. Hármasmalomból Ilona tudomás szerint egy személyt szállítottak el. Ismert azonban néhány embert, akik közvetlenül a háború után - mivel feltehetően együttműködtek a magyar hatóságokkal, és talán más bűnük is akadt - többéves börtönbüntetésre voltak ítélve. Egy hármasmalmi embert agyon is lőttek.

Visszakanyarodva a II. világháború utolsó szakaszához, miután a front elérte a Lendva-vidéket, a városban a bombabecsapódások Ilona emlékezete szerint nagy károkat okoztak. Még az alsólendvai templom ablakai is mind betörtek. A különböző romeltakarítási és tisztogatási munkálatokból a harámasmalomi lányok, köztük Ilonka is, alaposan kivették részüket. A magyar katonaság elvonulása előtt rövid ideig az ő lakásuk egyik helyiségét a katonák rögtönzött irodának használták. Néhány nappal később megérkeztek az orosz alakulatok is a vidékre. Azt megelőzően az ő családja is segített magyar katonákat abban, hogy kitérjenek az oroszok elől. Néhánynak civil ruhát adtak. így azok megmenekülhettek attól, hogy az orosz fogolyként elhajtsák őket. Többen az itt állomásozó magyar katonák közül nem laktak túlságosan távol Alsólendvától, ezért volt esélyük arra, hogy az általános zűrzavarban, amely a háború utolsó napjaiban a környéken uralkodott, hazakerüljenek.

65