Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
A telepes, azaz „kolonista” gyerekekkel a petesházi magyar fiúk számtalanszor összevesztek, és hasonló viszony alakult ki a falu magyar részében élő legények és a telepes fiatalok között is. Az utóbbiakat a falubeliek nem engedték be a magyar bálokba, sőt eleinte nemegyszer komoly fizikai összetűzések is voltak. A telepesek zöme Ilona szerint jóravaló, becsületes ember volt, akik a falubelieknek semmi rosszat nem tettek. Arról nem tehettek, hogy a magyarok közé telepítette őket a hatalom. Volt köztük azonban rosszindulatú is, mint ahogy akkoriban az is megtörtént, hogy petesházi magyar ember lopott el valamit a telepesektől. Mivel a 20. század harmincas éveinek elején Ilona még nagyon fiatal volt, a nemzeti jellegű konfliktusok tényleges okát akkor még nem nagyon értette, arra azonban hamar felfigyelt, hogy amennyiben a magyar legények valamilyen magyarabb érzelmű dalt énekeltek, akkor huszonnégy órára bezárták őket a völgyifalui csendőrőrsre. Hogy ne vonják magukra a hatósági szervek figyelmét, magyarul leginkább csak a szűkebb családi körben énekeltek, valamint nagyobb italozások után a lakodalmakban is, amikor a csendőrök az eseménytől távol voltak. A hittant a két világháború között a faluban magyarul tanították, magyar nyelvű hittankönyvük is volt. Ilonát a lakosság körében közkedvelt, a II. világháború végén meggyilkolt Halász Dániel tisztelendő úr tanította, akit a magyar gyerekek is nagyon szerettek, hiszen - szlovén nemzetisége ellenére - szépen megtanult magyarul. A muraközi emberekkel a petesháziak kiterjedt kapcsolatokat ápoltak, hiszen akkoriban még a Mura túloldalán élők közül is sokan beszéltek magyarul. A Dávid családot is baráti szálak fűzték a muraköziekhez, így búcsúra, valamint különböző találkozókra rendszeresen összejártak. A Csáktornyái búcsújárás különösképpen élő hagyománynak számított. A Katalin-napi őszi vásárra hajtották el a Lendva-vidéki emberek is a lovaikat, és általában ott leltek a csikók vevőre. Arra jól emlékszik Ilona, amikor kirobbant a szerb-horvát ellentét, a horvátok, azaz visszaemlékezése szerint a Maóek-párt hívei, megfordították a jugoszláv zászlót, így az addigi kék-fehér-piros helyett a horvát nem-63
