Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
hogy egy Horvat nevű dolenci plébános megkérte (és meg is fizette) a nyilasoknál helyi szinten fontos szerepet betöltő hodosi Lutár nevű fűrésztelep- és malomtulajdonost, hogy kezeskedjen Camplinért szabadlábra helyezése esetén. Az vállalta is, ami hozzásegítette Camplint a szabadulásához. Az ügyet bizonyára Kovács püspök kérelmei is jelentős mértékben segítették. Camplin bűntelensége bizonyításául szívesen hivatkozik egy, a birtokában levő levélre, amelyet a szombathelyi püspöktől kapott. A püspök 1945. január 4-i keltezéssel - egyebek mellett - a következőket írta neki: „Kedves Fiam! Őszinte örömmel értesültem arról, hogy kiszabadultál és állomáshelyedet újra elfoglalhattad. Nagyon fájt, hogy újabb szenvedéseket kellett elviselned. Amikor elviteledről értesültem, azonnal megtettem minden lépést szabadlábra helyezésed érdekében, mert meg voltam róla győződve, hogy ártatlanul szenvedsz és tévedésből történt elviteled. Sajnálom, hogy állandó utánjárásom nem hozta meg azonnal az eredményt...” Camplin tehát még a háború idején visszakerült Bánokszentgyörgyre. Valamivel később, közvetlenül a háború után, a szlovén partizánok autóval mentek oda érte, és szállították őt az ismét jugoszláv fennhatóság alá kerülő Muravidékre. Akkor került Dobronakra ügyvivőnek. Camplin elmesélte egyik jótevője, a hodosi Lutár későbbi történetét is. Őt a háború után a partizánok azonnal elfogták és Muraszombatban bebörtönözték. Akkor őt kérte meg a már említett Horvát plébános, hogy menjen el a muraszombati bíróságra és nyilatkozzon, hogy éppen Lutár segítette őt haza a börtönből a nyilasuralom idején. Camplin ezt meg is tette, sőt nyilatkozatát alá is írta, ami alapján Lutárt kiengedték. Amikor azonban Lutár hazaért, otthon neki és fiának azt parancsolták bizonyos személyek, hogy induljanak el a határ felé. Ők el is indultak, és ott mindkettőjüket agyonlőtték. Hogy kik voltak az elkövetők, arra Camplin pontos választ nem adott, csupán annyit mondott, hogy köztudott, kinek volt akkor fegyvere... Halász Dániel, egykori kedves barátja és rabtársa halálával kapcsolatban elmondta, hogy nem hiszi és szinte lehetetlennek tartja azt a feltételezést, hogy őt a magyar csendőrök ölték volna meg. Nem volt nekik okuk arra. Ellátoga-54
