Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
hatóságoknak. Bíró József úgy emlékszik, hogy azokban a bizonytalan napokban a tűzoltók rendszeresen őrködtek a faluban. Bíró József jelen volt a magyar katonák bejövetelénél is Dobronakon, ahol a helybeliek szépen fogadták őket. Nagyon sok ember gyűlt össze a rögtönzött eseményen, pedig azt senki sem szervezte különösképpen. A visszacsatolás József szerint az érzelmi elégtételen túl az emberek életében kezdetben nagy változással nem járt. Megválasztották az új elöljáróságot, Göntérházán a községi bíró éppen az ő édesapja lett. 1942-ig a jegyzőség is a faluban működött (utána áttelepítették Gáborjánházára). Az addig Magyarországhoz tartozó falvakból sokan jöttek a visszacsatolt részre, és - a helybeliek meglepetésére - felvásároltak több portékát (cipőt, kerékpárgumit stb.). Néhány hónappal később, 1941 őszétől megtörtént a földek újraosztása (a munkát egy bizottság végezte el), ezután javult a helyzet, hisz a termés megduplázódott. Az egykori tanító azonnal elhagyta a vidéket, s a magyar hatósági szervek a telepeseket kezdetben békén hagyták. Bíró József tiszta lelkiismerettel állítja, hogy a telepesek kitelepítése, Sárvárra hurcolása megdöbbentette a magyar embereket is. A magyar lakosságban nem volt semmilyen soviniszta, revansra törekvő szándék. Hogy földet kaptak, annak természetesen örültek, a szlovén emberekkel szemben azonban nem voltak ellenségesek. Az egész esemény nagyon hirtelen következett be, a lakosság erről semmit nem tudott. Azokat a szlovéneket telepítették egyébként ki 1942 júniusában, akiknek a magyar törvények szerint nem volt magyar állampolgársága, tehát 1919 előtt sem ők, sem hozzátartozóik nem éltek a történelmi Magyarország területén. A drasztikus intézkedés főleg a tengermellékről és Isztriából a húszas-harmincas években betelepítettekre vonatkozott. A kitelepítésre kiszemlélt személyek eladhatták ingóságukat az érdeklődő helybelieknek. A lakosság a sajnálatos eseményről alig beszélt. József is többször hangsúlyozta, hogy káröröm a magyarságban nem volt. Bíró József 1941-ben fejezte be az elemi iskolát, és már az ún. magyar érában elment ipari tanulónak Dobronakra, ahol géplakatos szakmát tanult Göncz 44
