Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
„Ne lőjetek, mi jugoszldvok vagyunk!” Fordán József 1920. június 1-én született Pincén. A családfa kiváló ismerőjeként könnyen felidézte, hogy az édesapja, aki kerkaszentkirályi volt, 1880-ban született. Tudomása szerint a környékbeli Fordán leszármazottak (több Zala megyei településen találkozunk e családi névvel) a legtöbben az említett Kerka menti faluból származnak. Volt időszak, amikor három közeli, majdhogynem szomszédos településen (Csörnyeföldén, Dobriban és Pincén) Fordán nevű, nagy valószínűséggel azonos családi gyökerekkel rendelkező személy volt a falubíró. József édesapja 1906-ban nősült Pincére, a népes Kiss családból választott magának feleséget. Szüleitől többször hallotta, hogy volt időszak, amikor a pincei Kissékhez közvetlenül 26 családtag tartozott. Mivel éppen nagypénteken beszélgettünk, fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a Mura menti vidéken egykor a lakosság döntő többsége buzgón vallásos volt. Nagypénteken kötelező volt a templomi szertartás látogatása, és természetszerűen a római katolikus vallás szerint szigorú böjt volt érvényben, ugyanakkor ezen a napon a családokban már nagyon készültek a feltámadás nagy ünnepére, a húsvétra. A sonkát, a különböző süteményeket időben, gondosan el kellett készíteni. József bácsi sajnálattal állapította meg, hogy az egypártrendszer időszakában a vallási élet, valamint az egykori szokások nagy megpróbáltatásnak voltak kitéve, és sajnos néhány közülük mára teljesen megszűnt. A Fordán család, akárcsak korábban Kissék, a tehetősebb pincei családok 27
