Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

A fogságot nem lehet elfelejteni

Göncz Mihály , egykori levente, később kiváló ácsmester, 1927. szeptember 24-én, Hosszúfaluban született, szegény parasztcsaládban. Édesapját nagyon fiatalon, már 12 éves korában elveszítette, és azt követően teljes emberként vette ki részét a házkörüli és a mezőgazdasági munkából. Mikor a második világháborúban a Muravidék visszakerült Magyarországhoz, ő szülőfalujában az elemi iskola 7. osztályába járt.

A leventemozgalom megszervezése után - aminek pontos időpontjára nem emlékszik - a környékbeli falvak fiataljait, akik a megcélozott korosztályhoz tartoztak (a rendelet főleg az 1926 és 1929 között születettekre vonatkozott), azonnal bevonták a rendszeresen szervezett foglalkozásokba. A törzshely az ún. Leventeotthon volt, Alsólendva főutcáján. Az épületet a délszláv érában Sokol-otthonnak építették, majd - érdekes módon - a második Jugoszláviában Tito-otthon lett belőle. Mihály emlékezete szerint a csoportba csak a környékbeli magyar falvakból toboroztak fiatalokat, a járáshoz tartozó, de távolabbi szlovén településekről nem volt közöttük senki.

Foglalkozás hetente általában két alakalommal volt, valamint kötelezően részt vettek a vasárnapi szentmisén. A különböző ismertető előadásokat és programokat túlnyomórészt Küronya Jenő, a polgári iskola igazgatója, Nagy János, főhadnagyi rangban tevékenykedő polgári iskolai tanár és Mády Géza leventeparancsnok tartották. A helyi fiatalok közül az idősebbek közül a némi szervezőkészséggel rendelkezőket elküldték tanfolyamra, így a későbbiek so234