Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

szók nem tartózkodtak az őrzött övezet területén. Ők csak akkor jöttek be, ha munkaerőre volt szükség. Mindig az orvos döntötte el, hogy a kimerült foglyok közül ki milyen munkára alkalmas. Akik egészségesek és úgy-ahogy jó erőben voltak, a szénbányákban dolgoztak, akik már gyengélkedtek - József is ebbe a csoportba került azok alkották az ún. munkásszázadot, akik különböző építkezéseknél segédkeztek. A fizikailag leggyengébb lágerlakók a környéki kolhozokban végeztek mezőgazdasági munkát.

A völgyifalui Nemec fiú volt a legfiatalabb a lágerben, ezért őt a százados maga mellett tartotta, amint akkor ők mondták, „csicskásnak”. Józsefnek ez jól jött, mert így alkalmanként az átlagosnál több élelemhez juthatott. A Donyeck-menti lágerban eltöltött időt József nem minősítette annyira elviselhetetlennek, mint más foglyok egyéb lágereket. Pontosabban, amikor ő odakerült, akkor már a körülményekhez képest elviselhető volt a helyzet, holott korábban - amint azt az előtte oda jutottaktól hallotta a tél folyamán ott is kegyetlen viszonyok uralkodtak. A lágerlakók némelyikének előnyére vált, ha ismerte a szláv nyelvet, hisz így szót tudtak váltani az oroszokkal. Az ilyen beszélgetések vitathatatlanul javítottak a kapcsolaton az orosz katonák és a foglyok között.

Kocon József 1945. november 6-án hagyta el a lágert, majd - Magyarországon keresztül - december 1-jén érkezett meg haza, Csentébe. Ő mindvégig német egyenruhában volt, így hazafelé jövet is. Mivel magyarként tartották számon, József a magyar fogolycsoporttal együtt hagyta el a fogolytábort. A jugoszlávnak mondott csoporttal együtt utaztak, azonban az utóbbiakat Szegednél Szabadka felé irányították. így az egyik ismerős, a petesházi Kosa, aki a jugoszláv csoportban volt, egy hónappal később ért csak haza, mint József, mert a jugoszláv hatóságok „karanténban” tartották őket egy hónapon át. József viszont Budapest érintésével Kanizsára vonattal utazott, majd onnan gyalog ment Tornyiszentmiklósra, ahol az egyik bátyja apósánál jelentkezett. Egy éjszakát ott töltött, majd az ismerősökkel együtt azt tervezte, hogy másnap illegálisan lépi át az 1945 késő tavaszán visszaállított határt, a magyar határőrök javaslatára azonban a legális utat választotta.

231