Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
kén abban az időben szőlőt is műveltek. Arra akkoriban sem gondolt, hogy áttelepülne Magyarországra. Gyula a harmincas évek közepén teljesítette katonai szolgálatát a szerbiai Niš városában. A motorizált nehéztüzérséghez sorozták be, ahol kilenc hónapot szolgált. Akkora ágyú mellett teljesített szolgálatot, hogy 15 katonára volt szükség egy-egy lövés leadáshoz. Az ágyúlövés fortélyait és körülményeit Gyula bácsi még ma is pontosan, másodpercre lebontva ismeri. Számára a legnagyobb nehézséget a katonaságnál az jelentette, hogy a szerb nyelvet rosszul ismerte, ez gondot okozott a társalgásnál és a különböző foglalkozásoknál. Mint már utaltunk rá, a katonaságot követően Soós Gyula Völgyifaluba nősült. Az új családban ő volt az egyetlen férfi az öt nőtag mellett. A lovak a földművelésben nagy segítségére voltak, de egyéb szolgálatokat is szívesen végzett velük, amit a falubeliek általában napszámmal viszonoztak. Soós Gyuláék a faluban a módosabb családok közé tartoztak, ezért különösebb megélhetési gondokkal nem küszködtek. A szegényebb családoknak azonban nagyon meg kellett küzdenie a napi betevő falatért. A délszláv állam erőteljes kisebbségellenes politikája miatt a harmincas évek végén a Mura mentén is reménykedni kezdtek az emberek abban, hogy a vidék visszakerül Magyarországhoz. Amikor 1941 áprilisában a németek megszállták a vidéket, Soós Gyula kerékpárra ült, és magyar nemzeti zászlóval ment ki elébük. A német katonai alakulatok nem tértek be Völgyifaluba, az országúton vonultak tovább, Pince irányába. A magyarok bevonulását a vidék lakossága, már aki tehette, Alsólendván várta, ahol a katonák a szépen elkészített díszkapu alatt vonultak át. Az eseményt a helybéliek egyértelműen felszabadulásként élték meg. Nagy megelégedéssel fogadták, hogy azt követően az iskolákban magyarul tanítottak, és a közigazgatás nyelve is magyar volt. A II. világháború alatt, pontosabban 1944-ig, jelentősebb esemény Soós Gyulával és a családjával nem történt. A Szálasi-érában azonban őt is bevonultatták. Szombathelyen kellett 1944 őszén munkaszolgálatra jelentkeznie. A laktanyában körülbelül egy hónapot töltött, majd olyan magyarázattal engedték haza, hogy tévedésből kapta a behívót. Hazabocsátásában - Gyula bácsi szerint -213
