Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Másutt raktak fészket

embernek a szülőföldjére történő visszajuttatásához. Az OZNA, azaz UDBA négy évig (véleménye szerint egyértelműen erős magyar kötődése miatt) foly­ton a nyakára járt. Pedig soha nem foglalkozott politikai kérdésekkel, mint mondta, nem is értett a politikához. A későbbiek során Karlovácban, és ké­sőbb majd tíz esztendeig Pulában élt és dolgozott. 1962-től a lendvai textilipa­ri vállalatnál dolgozott, vezető beosztásban. Kun Margitnak Titóról is sajátos emlékei vannak - rá kellemes benyomást tett. Néhányszor találkozott vele Brioni szigetén, ahová a textilvállalatától küld­ték méretet venni, mivel általában az a gyár készítette neki a ruhákat, amelynél ő dolgozott. Hogy éppen őt küldték ilyen fontos feladatra, abban talán a vélet­lennek is szerepe volt, de számára egészen máig azért is furcsa, mert ő soha nem volt a kommunista párt tagja. A brioni „találkozókkal” kapcsolatosan Margit egy érdekes történetet is elmesélt. Tito megkérdezte tőle, ki volt neki Kun Béla. A kérdésre ő nevetni kezdett, majd elmondta, hogy ő már a második, aki ugyanezt kérdezi tőle. Korábban ugyanis Budapesten egy, a délvidéki magyarságot ugyancsak fájón lekicsinylő rendőrtiszt már kérdezte tőle ugyanezt, ám ő akkor még nem tudta a választ. Csak annyit mondott neki, hogy van neki több nagybácsija, de Béla nevűt egyet sem ismer. Később mondta el neki budapesti nagybátyja elégedet­ten, hogy neki Kun Béla nem volt senkije. Tito, jugoszláv elnök halvány mo­sollyal azt mondta neki, hogy valóban így van, „hiszen te római katolikus vagy, Kun Bála pedig zsidó volt”. Mint említettük, Margit soha nem volt a kommunista párt tagja, pedig Tito személyesen is próbálta őt rábeszélni a belépésre. Ő azonban azt válaszol­ta neki, hogy inkább megmarad szakembernek, illetve szakmunkásnak, amire a korabeli jugoszláv elnök csak annyit jegyzett meg, hogy „annak is kell valaki­nek lenni”. Margit véleménye szerint a magyarsága és a párton kívül maradása volt az elsődleges oka annak, hogy 1966 után menesztették a vállalattól, amit annyira kedvelt. Később, amikor ismét hazakerült a Muravidékre, még egyszer találkozott Titóval, amikor a jugoszláv elnök Lendvára látogatott. A helyi szervezők - bi­202

Next

/
Thumbnails
Contents