Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
súlyozta, amikor a II. világháború utáni évtizedekben ez nem volt divat, hogy a muravidéki magyarság a visszacsatolást egyértelműen felszabadulásként élte meg. Érthető, ha szlovén lakosságnak az akkori eseménynek nem voltak igazán kedvére valók. Ám Sándor édesapja is csalódott volt némelyest, mikor 1941 áprilisában a németek szállták meg elsőként a vidéket. Emlékszik arra is, hogy az egyik göntérházi udvaron a németek felállították az ágyút, és annak csövét Magyarország felé fordították. Aztán később, amikor megérkezett a magyar katonaság, örömujjongással vették őket körül. Már akkor, azokban a boldog percekben felfigyelt Sándor egy, az ő véleménye szerint mindenképpen sajnálatos jelenségre: egyes falubeli magyar emberek a betelepített szlovén telepesekkel agresszívebbek lettek, ez aztán a magyarság szempontjából a későbbiekben nagyon káros volt. Az ő édesapjáról egykor azt mondták a szlovén tanítónak, hogy „erre az emberre aztán külön figyeljetek, mert ez a legmagyarabb elem”, mégis, azokban az örömteli percekben, amikor a visszacsatolás megtörtént, óvta a családot minden túlkapástól. A későbbi években a nagy lelkesedés, az ünneplés folyamatosan megszűnt, hisz jöttek a katonai behívók, a halálhírek, mindez rosszul hatott az emberekre. A lakosság természetesen mindvégig örült annak, hogy ismét Magyarországhoz tartozhat, ám az egyre bonyolultabb helyzet más irányba terelte a figyelmet. Amikor 1942-ben elvették a telepesektől a kapott földeket, Lendván gyűlést tartottak. Az illetékes hatósági szervek azt javasolták, hogy a Muravidékről származó telepeseknek meg kell hagyni a földterületet, azoknak viszont, akik a tengermellékről és más, távolabbi vidékről jöttek, ugyancsak biztosítani kell némi megélhetési lehetőséget. Sándor állítása szerint a helybéli magyarok közül ezt többen ellenezték, majd a hatalommal együttműködve megállapodtak a kitelepítésről. Sajnos a háború után volt, aki annak lett az áldozata, hogy a kitelepítés előkészítésénél a hatóságokkal együttműködött. A szlovének ugyanis pontosan tudták, kik foglaltak állást velük szemben. Háború volt, s a magyarsággal szemben elkövetett korábbi igazságtalanságoktól elvonatkoztatva, tapintatosabb hozzáállással talán a magyarság ügyének is jobban lehetett volna szolgálni... 19
