Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

„ Beszélj szerbül, ha szerb kenyeret eszel”

Varga Sándort a Muravidéken és a tágabb régióban szókimondó nemzetiségi politikusként és törekvő szerkesztőként ismerhették meg. Sándor a muravidéki magyarság meghatározó egyénisége volt a 20. század második felének évtizedeiben, ebben tisztelője és bírálója egyaránt egyetért. A kilencvenes évek elején bekövetkező rendszerváltás után teljesen visszavonult a politikából és a közéletből, és életének jelentős részét a helytörténet-kutatásnak szentelte.

Varga Sándor 1925. november 10-én született, Göntérházán. A családi ház a jellegzetes hetési harangláb tőszomszédságában állt. Sándor a negyedik gyermek volt, négy testvér követte még őt a családban. Kovácsmester nagyapja sokat mesélt neki a Hetésről, a tájegység szokásairól. Tudatosabban valamikor 1934 táján kezdett el ezzel foglalkozni, amikor egy háznál látta a Gönczi Ferenc nagyszabású néprajzi kötetét. A hetési népviseletet, a hagyományos ünneplőt akkor már csak egy-két asszony viselte a faluban. Az ő gyermekkorában a férfiak a nyári időszakban még használták a vászongatyát. Az egyik nagyanyjának is volt még pruszlinnak nevezett inge. A viszonylag ritkán szervezett falusi rendezvények, népünnepek közül Sándor a húshagyókeddi rendezvényre emlékszik leginkább, amikor a faluban az emberek beöltöztek maskurának. A lucázásra is ösztönözték a gyerekeket a nagyszülők, de akkoriban a hagyományos szövegismerettel már baj volt.

A harmincas években nagy eseménynek számított a hetési faluban a lakodalom és az azzal párosuló esemény, az ún. „lesű”. A mulatságra meghívót nem

IS