Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
Részegek voltak az erőszakoskodó orosz katonák Gazdag, azaz a férje után Kaszás Erzsébet 1925. január 17-én, egy földműves családban született, Vögyifaluban. A Gazdag családban két lány volt, Erzsébet volt a fiatalabb. Édesanyjuk nemsokára meghalt, a két leány - míg édesapjuk újra nem nősült - sajnos árva lett. A család tulajdonában valamivel több volt a szőlőterület, mint a megművelésre alkalmas szántóföld, ezért életükben a szőlőművelés meghatározó szerepet játszott. A későbbiek során aztán folyamatosan vásároltak földeket, így a birtok gyarapodott. A család állatállománya eleinte három szarvasmarhából állt, aztán később már volt több is, továbbá néhány sertés és természetesen a nélkülözhetetlen baromfiudvar. Erzsébet legkorábbi emléke is a szőlőhegyhez kötődik. Emlékszik arra, amikor az ún. Bánhegyen egy pincét építettek, és oda őt is elvitték. Akkor látta, hogy mennyi ember munkája kellett ahhoz, hogy az épület elkészüljön. Akkoriban jellemző volt, hogy a falusi emberek - az egész rokonság és a szomszédság - összefogtak egy nagyobb munkánál, és Bözsi néni ekkor látott először ilyet. Erzsébet 1932-ben kezdett iskolába járni, a szülőfalujában. Első tanítója Ljubič Franc volt, őt aztán Štrus Franc követte. Később egy Rauter János nevű tanító volt a helyi iskola oktatója, aki őt különösképpen kedvelte. Erzsébet ugyanis nagyon jó tanuló volt, színötös eredménnyel fejezett be minden évfolyamot, egészen a nyolcadik osztályig. A tanulás természetesen nem volt könnyű, hisz a színmagyar faluban csak szlovén nyelven oktattak, valamint hetente egy alkalommal szerb nyelven tanultak olvasni és írni. Erzsébetnek szerencséje volt, 113
