Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
mint más göntérházi családoknál is eltöltött hosszabb-rövidebb időt. Arra nem emlékszik, hogy gyermekként sokat járt volna az államhatár közelében, csupán az maradt meg emlékezetében, hogy az ún. „rédicsi út” mentén, közvetlenül a határnál voltak a vámosok, illetve ahogy akkor nevezték őket, a szerb fináncok. Varga József 1937-ben kezdte az elemi iskolát, Göntérházán. Akkor az iskolában már csak szlovénul tanultak, illetve egy kicsit a szerb nyelvet is, valamint a cirill betűs ábécét. Magyarul azonban semmit. A hittant viszont Lejko plébánosnál magyar nyelven tanulták, aztán később, Zelko káplán idejében, aki nem tudott magyarul, már az imákat is szlovénul kellett megtanulni. Ha nem tudták szlovénul a hittant, a pap többször megverte őket. A délszláv érában József az elemi iskola négy osztályát fejezte be. Ma is élénken emlékszik azokra az eseményekre, amelyek 1941 tavaszához, a Magyarországhoz történő visszacsatoláshoz kapcsolódnak. A faluba akkoriban tért haza Franciaországból egy Nyakas Károly nevű ember, akinek volt rádiója. Az emberek azon keresztül értesültek a világ és a környék fontosabb eseményeiről. József emlékezete szerint magyar és szlovén nyelvű rádióállomásokat egyaránt hallgattak. Arról az április 6-i eseményről is, hogy a németek megtámadták Jugoszláviát, az említett rádióból hallottak Vargáék először. Épp virágvasárnap volt. Vasárnaponként a göntérházi emberek rendszeresen az ún. „csárdánál”, a falusi kocsmában gyülekeztek, így volt ezen a napon is. Egy csoport falusi ember, az elvonuló határőrök által hátrahagyott vagy eldobált puskákkal a főút mellett állt, mikor a németek megérkeztek. A németek felelősségre akarták vonni a helybelieket a puskák miatt, az egyik falusi ember azonban, Bence Ádám, tudott németül, s elmagyarázta, hogy a fegyverekkel nem ellenük kívánnak fellépni, hanem csupán rendfenntartás szándékával gyűjtötték össze azokat. Azt követően a német katonacsoport továbbvonult. A lakosság a következő napokban izgatottan várta, mikor érkeznek meg a vidéke a magyar katonai alakulatok. A helyiek közül többen tenni próbáltak annak érdekében, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen. Göntérházán József emlékezete szerint Tóth Péter volt az, aki erősen magyar érzelmű ember 107
