Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
domonkosfai iskola egyik felében a magyarok, a másikban a szlovénok tanultak. Mária az első négy osztályt tanította, ami egy fiatal tanítónak nagy felelősséget jelent. Neki szerencséje volt, mert a szabadkai gyakorlóiskola is hasonló volt, így volt tapasztalata. Domonkosfán két tanévet töltött. Mária szeretett volna a lendvai járás valamelyik iskolájába kerülni, de akkoriban ahová rendelettel kihelyezték a pedagógust, ott kellett a munkát elvállalnia. Eredetileg Petesházára adta be a kérvényt, de mivel közben férjhez ment, férjével együtt Dobronakra, majd Völgyifaluba kerültek. 1959-ben, a kétnyelvű oktatás bevezetésével egy időben Hódosra kerültek (ahonnan a férje származik), s ott végérvényesen gyökeret is vertek. A későbbiek során az őrségi faluban építkeztek, ma is ott élnek. Mária azon a véleményen van, hogy 1959 előtt, az egynyelvű magyar iskolákban könnyebb volt tanítani, mint ma, hisz akkor az egy nyelv tökéletes elsajátítatására kellett összpontosítani. A kétnyelvű oktatás bevezetésekor a tanítók semmilyen módszertani utasítást nem kaptak. A magyar és szlovén gyermekeket - Mária szerint - összecsapták úgy, hogy az egyik csoport nem ismerte a szlovén, a másik meg a magyar nyelvet. A magyar gyermekek annyival voltak könnyebb helyzetben, hogy ők tantárgyként korábban tanulták a szlovént, a szlovénok viszont a magyart nem. Előírás volt, hogy a szlovén tanulónak magyar nyelvből egy osztályzattal jobbat kell adni, mint amilyet valójában megérdemel, és hasonló volt a rendszer a magyar gyerekek esetében is szlovén nyelvből. Az ilyen módszer azonban Mária szerint sikertelen volt, amit tovább torzítottak a különböző tantárgyak szakfelügyelőinek sokszor igencsak furcsa „módszertani utasításai”. Bármit javasoltak is neki különböző szakemberek, ő elhatározta, hogy a szünetben kizárólag magyarul fog beszélni a tanulóival. Mária utólag úgy ítéli meg, hogy a magyar gyermekek számára a kétnyelvű oktatás nem volt ideális módszertani megoldás, sőt bizonyos értelemben a szlovénosítás kezdetének tekinthető, aminek bevezetését nem szabadott volna a gyermekek alacsony lélekszámával magyarázni. Ugyan a szülők viszonylag közömbösen viszonyultak az új módszerhez, de véleménye szerint szakmai szempontból nem szabadott volna kötélnek állni. A tanítást a tanterv határozta 103
