Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
tanító lesz belőle. A tanítás az elemi iskolában magyar nyelven folyt, hiszen Mária 1941-ben kezdte az első osztályt, viszont az iskolai előkészítőbe még a királyi jugoszláv időszak alatt járt. Mivel a szülei magyarok voltak, kötelezően szerb előkészítő tagozatra kellett járnia, ami számára komoly nyelvi gondot okozott. Gondot jelentett az is, hogy magyarul egyáltalán nem engedték a magyar gyermekeket beszélni, sőt ha ez megtörtént, büntetés járt érte. Az 1941-es magyar bevonulás a Vucsák családot éppen Alsólendván érte, épp a nagyszülőknél tartózkodtak. Néhány héttel korábban, még a jugoszláv érában - az akkor már igencsak bizonytalan politikai helyzetben - az édesapját besorozták katonának. A német megszállást követően fogságba esett, ám mivel jól beszélte a német nyelvet, rövidesen szabadlábra helyezték. Egyébként a magyarok alsólendvai bevonulására nagyon jól emlékszik, mivel éppen az ún. „Csipkésnél” laktak, így a díszkapu, ahol a bevonuló katonák és mások elhaladtak, a szomszédságukban volt felállítva. A nagyanyja, aki tartózkodóan viszonyult a legtöbb család számára örömteljes eseményhez, nem engedte őket az utcára, így csak a padlásról, egy zsindelyrésen keresztül szemlélhették az eseményeket. Jól emlékszik rá, hogy a Magyarországhoz való visszacsatolás tiszteletére az egész várost magyar nemzeti zászlókkal díszítették fel. Néhány héttel később visszautaztak Szabadkára. A következő három esztendőt - mint arra már utaltunk - Bácskában töltötték. Békés időszak volt számukra a Szabadkán eltöltött idő, egészen 1944 nyaráig. Zavargásokra, különösebb rendbontásokra nem emlékszik. Szép ünnepélyeket rendeztek, számos kulturális esemény zajlott a városban akkoriban. Csak a harmadik osztályból emlékszik vissza olyasmire, hogy valaki az iskolában a tanulók közül arról beszélt, hogy a vidék hamarosan ismét Jugoszláviához kerül (amit nyilván valakitől hallott). És valóban, hamarosan gyökeresen megváltozott a helyzet. Mária jól emlékszik arra, hogy a szabadkai gettóba zárt zsidók hogyan kértek tőlük is vizet, de nem szabadott nekik adni. Később a várost nagy bombázások érték, és a Vucsák család úgy határozott, visszaköltözik a Muravidékre. Szabadkán 1944. szeptember 4-én szálltak vonatra (a szállítható bútorokat is vagonokra rakták), és Budapestre utaztak, ahol édesapja egyik testvére marasztalta őket. Ők azon-100
