Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Pusztay János: A terminológia szerepe a nyelvek fennmaradásában
Pusztay János képet mutat. A nyelvrokonság alapján két nyelvcsalád — az indoeurópai és az uráli - különböző ágaihoz tartozó nyelvek alkotják, tipológiailag flektálók (az indoeurópai nyelvek) és agglutinálók (az uráliak, azaz az észt, a lív és a magyar). Státuszukat tekintve vannak köztük - viszonylag - régi államnyelvek (lengyel, cseh, magyar), továbbá olyanok, amelyeknek államnyelvi státusza átmenetileg megszűnt (a három balti állam nyelve 1918 és 1940 között államnyelv volt, majd a szovjet megszállás idején jogai és lehetőségei korlátozottak voltak, s csak az 1991-es újrafüggetlenedéssel kapták vissza államnyelvi státuszukat), s végül olyan nyelvek, amelyek korábban nem voltak államnyelvek (szlovák, szlovén). Nyelvészeti, nyelvpolitikai szempontból elsősorban a terminológiaalkotás miatt érdekes a térség, hiszen a sosemvolt államnyelvek, illetve a megszakított államnyelvüségü nyelvek esetében fokozott terminológiaalkotásra van szükség. A térség több nyelve - éppen a beszélőközösség csekély volta miatt - veszélyben van, vagy veszélybe kerül.4 A jelenlegi EU-nyelvpolitika - a jó szándékú deklarációk ellenére is - csökkenti az EU legtöbb hivatalos nyelvének, köztük a közép-európai nyelvek presztízsét. S ha a jelenlegi fordítási gyakorlaton - ti. az anyanyelvű felszólalásokat angolra, majd onnan a többi nyelvre fordítják, ám ez a fordítás többnyire élvezhetetlen és követhetetlen - nem változtatnak pozitív irányban, azaz nem vezetik be a minden nyelvről minden nyelvre történő közvetlen fordítást, akkor a 2-3 nagy munkanyelven kívüli nyelvek kiszorulnak az európai politikai életből. Kétségtelen, hogy ez az átállás költségtöbbletet igényel. Ám ha beszélünk - és joggal - a biodiverzitásról, és teszünk is érte, legalább olyan joggal kell beszélni a nyelvi és kulturális diverzitásról is, és tenni megőrzéséért. A nyelv az identitás egyik, ha nem a legfőbb hordozója. S a nyelvek nagyobb ütemben halnak ki, mint az élővilág fajai.5 4. Projektek Az állami támogatással 2008 őszén létrehozott intézet, a Collegium Fenno- Ugricum (Badacsonytomaj) - elsősorban az oroszországi finnugor népekkel kapcsolatos kisebbség- és nyelvpolitikai tevékenységre összpontosítva - több projektet indított el. Ezek közül itt csak kettőt említek, amelyek szorosan kapcsolódnak a nyelvhez. 4 Észtül egymillióan, lettül és szlovénül mintegy kétmillióan, litvánul mintegy hárommillióan beszélnek. 5 Optimista jóslatok szerint 2100 körül a ma beszélt nyelvek 50%-a kihal vagy közvetlenül a kihalás előtti szakaszba kerül; pesszimista jóslatok szerint az őslakosok nyelveinek csupán 10-20%-a éli túl a következő 50-100 esztendőt; alegpesszimist ább jóslatok szerint csak 40-50 nyelv marad meg (UNESCO). 94
