Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)

I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Rudaš Jutka: "Nyelvünk" kódváltásának pragmatikai szerepe

kalbász kolbászt és hurkát is jelent, de ha nyomatékosabban mondjuk, akkor a hurkára azt mondjuk, hogy kásáskalbász v. véröskalbász) Otözz le! (Vetkőzz le!) Úgy megégtem, hogy leköpedött (lehámlott) az egész hátam. Ennek a lány­nak nagyon buborcsikos (pattanásos) az arca. A prezbors (disznósajt) nagyon jó. Jutka átsvinglázta (átpuskázta) az egész dolgozatot. Ne gondoljuk, hogy a felsorolt jelenségek izoláltan jelennek meg, tehát egy-egy mondatban/mondandóban csak a szlovenizmus, a másikban csupán a nyelvjárási szó. Ez nem így van, hanem a kódváltás főleg a mondatokon belül történik, a felsorolt jelenségek (kölcsönszavak, szlovenizmusok, horvát szavak, tükörfordí­tások, nyelvjárási szavak) egyszerre jelennek meg nyelvhasználatunkban, ezért nehéz bennünket megérteni. Példa: Képzeld, a múltkor háromszor büntettek meg a milicák; először, mert hosszúlámpával mentem, és nem volt nálam a sofőr­vizsgám, másodszor gyorshajtás miatt, gyorsan kerültem a prikolicás traktort, harmadszor a benzinpumpa előtt, mert nem voltam lekötve. (A fenti mondat legyen rébusz!) Kódváltási típusunkat csak azok értik meg, akik mindkét nyelvi kompetenciaszinttel rendelkeznek. A mondaton belül megjelenő másik nyelvi elem megnehezíti a megértést. Ahogy a beszédhelyzetek, úgy az interakciók is sokfélék, az interakciókat mindig a beszédpartnerek határozzák meg a tár­salgás menetében. A nyelvválasztásunk mindig egy értékelő folyamat, mindig mérlegelnünk kell a helyzetet, kivel, mikor, hol. Lehet, hogy amit most írok, már kimeríti a naivság és az önzőség ismérveit, összegzés helyett mégis megemlítem Szegedy-Maszák Mihály Esterházy Péter Harmonia caelestis című opus magnumáról szóló tanulmányának passzusát, amelyben világosan kimondja, hogy tükörfordítás nélkül szinte lehetetlen írni magyarul. . .a maradi nyelvtisztító kipellengérezhetné a néha előforduló nyelv­helyességi kihágásokat. „Édesapámat nagy káosz uralta” (177) - olvasom egy helyütt, máshol pedig a következő mondatot találom: „a világot nem a szeretet uralja” (462). (Szegedy-Maszák 2000: 110) Látjuk, hogy az egynyelvű környezetben élő, a posztmodern európai/magyar irodalom élén lévő (számomra a legkedvesebb) író is hasonló nyelvi alakokkal, fordulatokkal él írásaiban. Miért hiba akkor, ha mi, kétnyelvűek alkalmazzuk ezeket?! Itt hozzáfűzném azt is, hogy mély örömhullám tölt el, amikor a kortárs írók műveit olvasva előfordulnak a fenti jelenségek. A „mai” magyar nyelv tü­körfordításaival, kölcsönszavaival, nyelvjárásiasságával, szlengjével, argójával díszítve még változatosabb, „valódibb”, „élőbb”. „Nyelvünk” kódváltásának pragmatikai szerepe 65

Next

/
Thumbnails
Contents