Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Két nyelv és oktatás többség körében más előjelűek az egyes változók változatai, még akkor is, ha a kis létszámú kisebbségi közösségnek magas fokú jogvédelme van (a kisebbségi anyanyelv regionális hivatalos nyelv státuszú Szlovéniában),2 az anyaországét jóval meghaladó életszínvonalon él, és olyan kétnyelvű oktatási modellel rendelkezik, amelyben mindkét nyelv tannyelv és tantárgy is egyben, tehát többség és kisebbség tantárgyként tanulja egymás nyelvét, és meghatározott százalékos arányban mindkét nyelven tanulja minden tanítási órán a többi tantárgyat. Ennek következtében - a fél évszázad során - elvileg a többségi csoport is kétnyelvűsödhetett. Nem fér hozzá semmi kétség: a muravidéki magyar nemzeti közösség kétnyelvűségének alakulását és sorsát, a kisebbségi anyanyelv etnolingvisztikai vitalitását erősen befolyásolja a viszonylag markáns kontúrokkal rendelkező „árnyékkép”, a másik (közösség) kétnyelvűsége. Az alaphelyzet nagymértékben meghatározza ma is az erőviszonyokat: a szükségszerűségből ugyanúgy előnyt kell kovácsolni, mint a felkínált lehetőségből, és a kényszerítve vagyok elvét a több leszek általa attitűddel nem mindig egyszerű felcserélni. A muravidéki kétnyelvűség a nyelvelsajátítás indítéka szerint a magyarok többsége számára elsősorban természetes kétnyelvűség, ahol a második nyelv elsajátítása is többnyire természetes módon, a kétnyelvű területen, legtöbbször már a családban történik. Ugyanakkor elrendelt (ellenőrzött) kétnyelvűség is egyben, leginkább a még magyardomináns lakosságú törpefalvak homogén magyar házasságaiból származó gyermekek esetében, illetve a szlovén anyanyelvűek körében, amennyiben a kétnyelvű területen élés ellenére a második nyelvet az egyén egy intézményben, pl. az iskolában tanulja meg, kötelező jelleggel. A szociokulturális attitűdök alapján a magyarok számára elsősorban szubtraktív, azaz felcserélő ma már a kétnyelvűség. Ez azt jelenti, hogy az anyanyelv leértékelődhet a beszélők többségének tudatában (az egyén szintje), mert a heterogén környezet kisebbségi nyelve és kultúrája inkább „csak” a törvényekben egyenrangú, a gyakorlatban egyre szűkülnek a kisebbségi nyelv használati színterei (közösségi szint). Következménye a magyar anyanyelv (a vernakuláris anyanyelvváltozat) visszaszorulása, s az első nyelvnek (a magyar anyanyelvnek) a másodikkal (a szlovén államnyelvvel) való felcserélését eredményezi a nyelvhasználat egyre több színterén. A szlovén lakosság számára viszont additív vagy hozzáadó kétnyelvűség alakulhatna ki az együttélés és a kétnyelvű oktatási modell következtében, a második (magyar) nyelv megtanulása első nyelvük (anyanyelvűk) megőrzését 2 A Kloss-féle ötfokozatú skálán a legmagasabb értéket képviseli a Kárpát-medencei külső régiók között, helyzete a második fokozatnak felel meg (egy nagyobb regionális vagy közigazgatási egység hivatalos nyelve). 39
