Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Szoták Szilvia: Van jövőkép? Gondolatok az ausztriai magyarság kétnyelvű oktatásához
Van jövőkép? Gondolatok az ausztriai magyarság kétnyelvű oktatásához növekedésében, de a felnőttek körében népszerű délutáni nyelvtanfolyamok népszerűségében is. A tanulók összetételének vizsgálatakor látjuk, hogy a magyar nyelv iránti érdeklődés elsősorban a többségi társadalom, s nem a magyar népcsoport körében növekedett meg (Balikó 2002). Hiába az iskolatörvény által biztosított jogi keret, a népcsoport a számára legelőnyösebb oktatási formát - miszerint egynyelvű magyar osztályokban heti hat órában tanulhatná az államnyelvet - nem használja ki, mert - nem akarván a nagyszülők hibájába esni - a szülő attól fél, hogy ebben a keretben a boldogulásához szükséges államnyelvet a gyerek nem fogja tudni magas kompetenciával elsajátítani. Annak ellenére, hogy a Bécsben és környéken élő magyarokat is elismerték autochton népcsoportként, a fővárosban élő magyaroktatás jogi keretei hiányoznak, s Burgenlanddal ellentétben Bécsben csak délutáni vagy hétvégi iskola keretében lehet magyart tanulni, de lehet magyarból érettségi vizsgát tenni. Burgenlandban a legnépszerűbb módja a nyelvtanulásnak a jegykötelezettséggel nem járó szabadon választott oktatási forma, amely azt a félelmet igyekszik erősíteni, hogy a kötelezettséggel nem járó népcsoportnyelv tanulásának presztízse csökkenhet. Ennek ellenére Burgenlandban, de Bécsben is nő a magyar nyelv iránti érdeklődés. Akkor tehát van jövőkép? Szerencsés helyzet, hogy Burgenlandban is, Bécsben is zömmel Magyarországról emigrált, jól képzett szakemberek tanítanak, akik a burgenlandi dialektus használóinak pozitív megerősítést adnak, de jól ismerik a standard nyelvet. Abból, hogy a törvény nem definiálja megfelelően, mit is ért kétnyelvű oktatáson, a pedagógusok elmondásuk szerint nem hátrányt, inkább előnyt tudnak kovácsolni, mert nagyobb a szabadságuk a legtöbbször rendkívül heterogén nyelvi kompetenciával rendelkező diákok oktatásában. A statisztikai adatokból láthattuk, hogy a vasfüggöny felbomlását követően egyre nagyobb számban érdeklődtek a magyar nyelv iránt. Az adatokból az is kiolvasható, hogy a gyerekek töredéke vesz csak részt a nyelvmegtartás szempontjából előnyösebb kétnyelvű oktatási formában, zömmel osztályzat nélküli, szabadon választott tantárgyként, azaz idegen nyelvként tanulják a kisebbségi nyelvet heti 1-3 órában. A magyar nyelv iránti érdeklődés az elemi iskola elvégzése után csökken. A közoktatás keretein kívül eső bécsi nyelvoktatást (hétvégi és délutáni iskola) a nyelvórák alacsony száma, a számonkérés hiánya jellemzi. Ez az ún. nyelvoktató módozat az anyanyelvi oktatás leggyengébb formája, amely nagyon távol áll a magas fokú balansz kétnyelvűség (Bartha 1999: 208) mint oktatási cél elérésétől. Örvendetes, hogy a magyart tanulók száma nő, de a jelenlegi óraszám és oktatási forma nem állítja meg a nyelvvisszaszorulás folyamatát. 311
