Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Simon Szabolcs: Tantervek régen és ma
Simon Szabolcs A tantervek, a tantervelmélet2 fejlődése szempontjából néhány megjegyzés erejéig utalunk a kiemelkedő jelentőségű Ralph Tyler munkásságára is. Az ő nevéhez fűződik a technokrata, racionalista tantervelméleti megközelítés. 1949-ben megjelent Basic Principles of Curriculum and Instruction című könyvében adta közre tantervelméleti rendszerét. Az itt leírt szisztéma, az ún. Tyler-racionálé a következő pilléreken alapul: a konkrétan megfogalmazott célokon; a tanulók sajátosságait, tapasztalatait, a szaktudományokat, a filozófiát és a tanulás-pszichológiát egyaránt figyelembe vevő tananyagon; a tanulók tevékenységét, annak folyamatosságát, rendszerességét és integrációját biztosító tananyagelrendezésen; valamint az eredmények értékelésén (vő. Ballér 2001: 559). Az érdekesség kedvéért érdemel említést, hogy a „Tyler-modeU” állította először a középpontba a tantervi követelményeket, amelyek meghatározzák a tananyagot, annak struktúráját, s egyúttal objektív kritériumai az értékelésnek. Tylernek világszerte ismert elmélete a kétdimenziós, azaz a viselkedést, magatartást és a tananyagot összekapcsoló követelmények rendszere. Ez a modell, mivel az oktatás intenzitásának, hatékonyságának a fejlesztését ígérte, nagy befolyásra tett szert az USA-ban és általában a nyugati világban is. Hatása érvényesült egyebek mellett például szűkebb pátriánkban is. Ennek alapján, ill. továbbfejlesztésével alakult ki a Bloom és munkatársai által kidolgozott kognitív, affektiv és pszichomotorikus taxonómiák rendszere (vő. Ballér 2001: 559). A rendszer széles körűen ismertté és alkalmazottá vált; alapján különféle tananyagok tanterveit dolgozták ki. A tantervek és tantervelméletek fejlődése főbb csomópontjaival kapcsolatban - Ballér Endre nyomán - még azt emeljük ki, hogy az elmúlt évszázad hetvenes éveiben a tantervkészítés és a tantervelmélet válságba került. Elsőként ezt egy Joseph Schwab nevű teoretikus vette észre. A The Practical. A Language for Curriculum című, nagy hatású könyvében egyenesen a tanterv végveszélyéről, haldoklásáról írt. Véleménye szerint a tantervet ebbe a szerencsétlen helyzetébe az sodorta, hogy „megrögzötten, felületesen és helytelenül támaszkodott az elméletre” (idézi Ballér 2001: 561). A 20. század utolsó negyedében a tantárgyi tantervek egyre növekvő mértékben a teljes tanítási-tanulási folyamat tervévé kezdtek válni. Ez az átmenet valójában minőségi változást jelentett. Magyarországon már az 1978-as változások is egyértelműen utaltak erre a folyamatra. A műfaji fejlődésnek ez a jellegzetes terméke a folyamatterv, a curriculum fogalomban foglalható össze (vő. Horánszky 1999: 74). 2 Ballér Endre szerint (vö. Ballér 2001: 557) az első tantervelméleti könyvnek Dörpfeldnek az 1873-ban megjelent Grudnlinien einer Theorie des Lehrplans című művét tekinthetjük. 286
