Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Misad Katalin: A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának gyakorlati kérdései a pozsonyi Comenius Egyetemen
Misad Katalin könyve, a bátyámnak a könyvé), birtokos névmással (pl. a könyv az enyém), birtokjellel (pl. a bátyámé), sőt a van létige segítségével is (pl. van könyvé). A szlovák a birtokviszonyt leggyakrabban birtokos névmási (pl. moja knihá), illetve birtokos melléknévi szerkezettel (pl. chlapcova kniha) vagy a mat’ birtoklásigével fejezi ki. A birtokviszony tanítása során a legtöbb gondot a birtok és a birtokos számbeli formációinak az összetévesztése, illetve fölcserélése okozza: ha a birtokos többes számú főnév, akkor a birtok egyes szám 3. személyi! személyjelet kap (pl. a lányok ruhája)', ha azonban személyes névmás látja el a birtokos funkcióját, akkor a birtok kerül többes szám 3. személybe (pl. az ő ruhájuk), ha pedig a birtok többes számú, akkor az -i birtoktöbbesítő jelet alkalmazzuk (pl. a mi ruháink). 7. Szórend Azok, akik a magyart idegen nyelvként tanítják, s már az első óráktól kezdve javítják a szórendi rendellenességeket, nem igazán tudnak támpontot adni, szabályokat felsorakoztatni, amelyeknek alapján a szórend tekintetében standard magyar mondat alkotható. A leíró nyelvtanokban található szórendi szabályok valójában csak az egyes grammatikai témák természetes velejárói (ilyenek pl. a névelő, a névutó vagy az igekötő szórendjére vonatkozó útmutatók). Az általános szabályszerűségek helyesbítésének, pontosításának szükségessége már az ilyen egyszerű mondatok tartalmának és szerkezetének végiggondolása során is felmerül: „Az apa a szobába bemegy", „Vittél el sok pénzt!" É. Kiss Katalin A magyar mondatszerkezet generatív leírása című dolgozatában sok szórendi kérdésre válaszol, sőt Brassai Sámuel szórendszemléletére utalva azt is kimutatja, hogy ez az elmélet már több mint száz éve jelen lehetne a magyartanítás gyakorlatában. Eszerint a magyar szórend fő rendező elve a fókuszképzés (É. Kiss 1983: 22). A másik rendező elvre Klaudy Kinga Hogyan alkalmazható az aktuális mondattagolás a fordítás oktatásában? című tanulmánya hívja fel a figyelmet. Ebből kiderül, hogy a magyar mondatszerkesztésben a módosítómódosított sorrend dominál (tehát: a szobába megy) (Klaudy 1984: 325-332). A szlovákban, de a többi szláv nyelvben, sőt a germán nyelvekben is módosított-módosító a sorrend (tehát: ide do izby). A fenti két elv alkalmazása nagy segítséget nyújt a mondat- és szövegalkotási törvényszerűségek megértésében. Összegzés Bármi legyen is esetünkben a magyarnyelv-tanulás motivációja, a nyelvoktatásban elért eredményességnek éppen ez az egyik legfontosabb meghatározója. 270
