Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Nyelvi probléma és iskola A jelzettek számottevő része tipikusan olyan probléma, amelyek a laikus beszélőknek - és a nyelvművelőknek - okoznak gondot, nem a nyelvészeknek, mivel a nyelvészek tisztában vannak a nyelvi variabilitás természetes voltával, így a bizonytalanság miatt létrejövő variánsok nemigen ejtik őket zavarba. Ezért a nyelvész hajlamos a problémát bagatellizálni és a kivárást ajánlani: meg kell várni, amig az adott forma, formák stabilizálódnak. A hétköznapi beszélőt azonban többnyire ez a válasz nem elégíti ki, így fontos lenne, hogy az iskola egyrészt ismeretekkel vértezze fel a diákokat a neologizmusok bekerülésével, a nyelvi rendszerbe való beilleszkedésükkel kapcsolatban, másrészt pedig megtanítsa őket arra, hogyan lehet utánanézni az egyes formák használatának az internetes forrásokban (1. föntebb). Összegzés Amint a fentiekből látszik, a kisebbségi iskola rendkívül fontos szerepet játszik a kisebbségi nyelvi közösségekben jelentkező problémák megoldásában. (Hasonló a helyzet egyébként többségi körülmények közt is: a többségi tanulók nyelvi problémáinak megoldásában is alapvető szerepe van az iskolának.) Alig van olyan problématípus, melynek ne volnának oktatási vonatkozásai, s vannak olyan típusok is, amelyeknek a megoldásában a fő szerep épp az iskoláé. Ugyanakkor az érem másik oldala az, hogy az iskola önmagában nem képes arra, hogy az emberek legsúlyosabb nyelvi problémáit megoldja. Nagyon fontos, hogy az iskola bátorítsa a fiatalokat, hogy használják anyanyelvűket és adják tovább gyermekeiknek még akkor is, ha a kisebbségi nyelv használata problémákba ütközik. Nem ismétlem itt most el az összes tanulságot, amely fejtegetéseimből adódik, egyetlen kérdéshez szeretnék visszatérni, mert ennek különösen a nyelvcserehelyzetben lévő kisrégiók magyar kisebbségei szempontjából van rendkívüli jelentősége, ez pedig a nyelvjárásiasságokkal, „nyelvhelyességi hibákkal” és kontaktusjelenségekkel tarkított mindennapi beszélt nyelv láthatóvá tétele és legitimálása, ami az anyanyelvi nevelés egyik rendkívül fontos feladata kellene legyen. Szakítani kell azzal a szemlélettel, amely a standard nyelvváltozatot - amely a maga „tisztaságában” a kisrégiók beszélőinek többsége számára szinte elérhetetlen - felmagasztalja más nyelvváltozatok rovására. Nem igaz az, hogy a nyelvnek a standard volna a legfontosabb változata, különösen a nyelvmegtartás szempontjából nem igaz ez: hiszen standard nélkül a nyelvek élnek és virulnak (a világ legtöbb nyelvének máig sincs standard nyelvváltozata), de ha egy nyelv elveszti mindennapi beszélt nyelvi regisztereit, gyakorlatilag megszűnik létezni. A „kisebbségi iskola” fogalmát nem specifikáltam dolgozatomban; alapvetően olyan iskolákra gondoltam, melyeket kifejezetten a nyelvi kisebbségekhez 247
