Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Lanstyák István juk azonban, hogy sok botlás javítatlan, és nem kevés észrevétlen is marad). A 1 ap s z u s kezelése olykor nehezebb, de a nyelv általában bőven nyújt a beszélő számára alternatív kifejezési lehetőségeket, nem is beszélve a nyelven kívül eszközök lehetséges alkalmazásáról, ill. írás esetében a különféle források, nyelvi segédeszközök használatának lehetőségéről. Amint föntebb kiderült, az írott nyelv területéről az elírások és a véletlenszerűen elkövetett helyesírási b o 11 á s o k is a nyelvi problémáknak ebbe a „csomagjába” tartoznak. Ezek szokásos kiküszöbölési módja a leírt szöveg újbóli figyelmes elolvasása, korrigálása. Az iskolában, az anyanyelvi órán nemigen van lehetőség a véletlenszerű helyesírási botlások és az érintett helyesírási szabályok ismeretének hiányából adódó helyesírási hibák megkülönböztetésére, s egyébként a véletlenszerű botlások is nagyon gyakran a szabályok begyakoroltságának kisebb mértékére vezethetők vissza. A diákok írásos megnyilvánulásaiban jelentkező nyelvi és helyesírási botlásokat a pedagógus természetesen javítja, ám fontos volna, hogy az értékelésben ezek ne játsszanak szerepet (vagy csak egészen minimális szerepet játsszanak). Sajnos megfelelő képzés nélkül a pedagógus nemigen képes a botlásokat a nyelvi és helyesírási inkompetencia megnyilvánulásaitól megkülönböztetni, sőt ez olykor a jelenségek természetéből adódóan eleve lehetetlen. Ezért azon kellene lenni, hogy minden tanár- és tanítóképző intézményben kellő figyelmet szenteljenek a beszélt nyelv oktatásának. Bár föntebb megállapítottuk, hogy a beszédmegvalósulás zavaraiból adódó nyelvi problémáknak nincs makroszintje, meg kell azért említeni, hogy a nyelvi hiány, azon belül a nyelvi készségek hiányosságai miatt létrejövő beszédmódra jellemző lehet a tévesztések és lapszusok feltűnően nagy aránya, amely ilyenkor nem annyira a lelkiállapot függvénye (bár természetesen az is befolyásolja), hanem inkább a nyelvtudásbeli hiányból adódik (amely tökéletlen nyelvelsajátítás vagy nyelvleépülés folytán jöhetett létre). Ilyenkor tehát a tévesztések nagy száma nyelvi hiányra utal, amely sok esetben mint probléma megoldást igényelhet, ahogy erről alább lesz szó. Patologikus jelenségek kezelése A patológiás hátterű nyelvi problémák megoldása elvileg nem tartozik a nyelvalakítás hatáskörébe, hiszen alapvetően orvosi problémáról van szó, ám mivel adatközlőink (elsősorban a szombathelyi főiskolások) ezeket is viszonylag gyakran említették a nyelvi problémák között, a nyelvalakítás nem hagyhatja őket teljesen figyelmen kívül. Kétségtelen ugyanis, hogy a hétköznapi beszélők a beszédhibákat és hasonlókat nyelvi problémaként (is) észlelik, számunkra pedig ez a mérvadó. 238
