Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Péntek János: A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből
A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből kisebbség román nyelvű oktatására. Ez a törvénynek is ellentmond, a politikai érdekképviselet programjának is, és az oktatás hatékonyságát még annyira sem segíti, mint a román oktatással közös tankönyvek.9 Négy ilyen tankönyv jelent meg az általános iskolai osztályoknak, szintén ilyen uniformizált „kisebbségi” tankönyvet jelentetett meg a Corvin Kiadó a 4. osztály számára, amely a törvény szerint külön tanterv szerint lehetne a magyar nyelvre alapozó. A tankönyvek szerzői mind románok, semmit nem tudnak a tanulók anyanyelvéröl. Következtetésként az állapítható meg, hogy az oktatási törvény nem jelentett előrelépést, nem segíti a román nyelv hatékony oktatását. A jelek szerint a nemzetállami beidegződéseken túl ez a be nem vallott, implicit cél - hogy ti. az állam érdeke éppen az alacsony szintű, felcserélő kétnyelvűség, majd az ezt követő nyelvcsere — ez az akadálya a kedvező változásnak. Nem véletlenül hivatkoznak arra is a szülők, akik román iskolába íratják gyermeküket, hogy a magyar iskolában nem tanulnának meg jól románul (Sorbán 2000: 172). Iskolaválasztás - tannyelvválasztás A rendelkezésre álló friss statisztikák nem közölnek arra vonatkozó pontos adatokat, hány magyar anyanyelvű tanuló végzi román nyelven tanulmányait. Csak következtetni lehet rá az iskoláskorú (6-18 éves) népesség számából, illetve az arra vonatkozó adatokból, hogy hányán tanulnak magyar nyelven. Ez utóbbi a három oktatási ciklusban 140 000 körüli (Murvai 2004: 5), az iskoláskorú népesség pedig megközelíti a kétszázezret. Ebből még óvatos becsléssel is arra lehet következtetni, hogy a magyar anyanyelvű tanulók 25-30 százaléka tanul román nyelven (55-60 000 tanuló).10 Oktatási fokozatok szerint „Az óvodáktól a legfelső oktatási forma irányában haladva a beiskolázási arányszámok a magyar tannyelvű oktatásban /.../ csökkenő tendenciát mutatnak /.../ 2003/2004-ben 6,40%-ról 2.90%-ra estek le a mutatók. /.../ Az apadás egyik oka: a beiskolázási számarányok csökkennek, mert a tanulók más tanítási nyelvű iskolákba iratkoznak” (Murvai 2004: 5). Megyék szerint is jelentősek az eltérések ebben a tekintetben: legkisebb a románul tanuló magyar gyermekek aránya a Székelyföldön (5% körüli), ennél lényegesen nagyobb az észak-erdélyi megyékben (50%-ig), a dél-erdélyi megyékben pedig 50% fölötti, néhol 80-90% (Sorbán-Dobos 1997: 298). Az okokozati összefüggés az intézményi struktúrával ebben az esetben is kölcsönös: „a Krassó-Szörény megyei magyar nyelvű oktatás mára gyakorlatilag megszűnt ... A Fehér, a Máramaros, az Arad, a Brassó vagy a Temes megyei oktatásra 9 Az igényes román tanárok többsége ezért nem is használja ezeket a tankönyveket. 10 Hasonló arányokat és abszolút számokat ad 1997-ben Sorbán Angella és Dobos Ferenc. 213
