Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Péntek János: A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből
Péntek János sítését, bővítését. A gyermekek elég jelentős része (szórvány vidéken, a városok lakótelepi környezetében) az iskoláskor előtt már megtanul románul. Ezeknek az aránya feltehetően elérheti a 30-40 százalékot. A vizsgálatok szerint olyanok is vannak közöttük, akik a románt beszélik jobban, noha esetleg egyik nyelvben sem érik el az iskola által elvárt szintet. A gyermekek nagyobbik részének az iskolában kellene megtanítani a román nyelvet, hatékony nyelvoktatási módszerekkel és eszközökkel (tankönyvekkel, szótárakkal, multimediális nyelvoktatási anyaggal), kizárólag a román órákon (nem a földrajz- és történelemórán!). Ehhez olyan tantervekre volna szükség, amelyek tekintettel vannak a magyar nyelv specifikumára és a tanulók sajátos nyelvi helyzetére, eltérő tanmenetre adnak lehetőséget annak megfelelően, hogy a nyelvet kell-e megtanítani, vagy pedig a már meglévő nyelvi készségeket, tudást kell fejleszteni. Mindkét esetben a nyelvi fejlesztésnek kellene előtérben állnia, nem a nyelvileg archaikus vagy regionális, nehéz és a nyelvhasználat szempontjából fölösleges irodalmi szövegek elemzésének. Feltétele volna még a sikeres, eredményes oktatásnak, hogy a tankönyvek legyenek tekintettel a tanulók anyanyelvére, anyanyelvi tudásukra építsenek a szembeállítás, a kontrasztivitás eszközeivel. Az is megkerülhetetlen, hogy a románt tanító pedagógusnak is legyenek ismeretei a magyar nyelvről, sőt lehetőleg tudjon magyarul. Az esetek többségében egyik feltétel sem teljesül. Az oktatási törvény az előbbi általános rendelkezéssel ellentétben, a továbbiakban a következő előírásokat tartalmazza: a román és nem román anyanyelvűek számára azonos követelmények a vizsgákon, a román anyanyelvüekével közös tantervek és tankönyvek középiskolai szinten, azonos tantervek és sajátos tankönyvek az általános iskola felső tagozatán, specifikus tantervek és tankönyvek az alsó tagozaton.8 A törvény nem szól a pedagógusok speciális felkészítéséről. A törvény tehát nem rendelkezik a szükséges feltételek biztosításáról, de a magyar oktatás a saját hatáskörében azokkal a lehetőségekkel sem él, amelyeket a törvény biztosít. A tankönyvekről van szó elsősorban, amelyek sajátosak, nyelvspecifikusak lehetnének egészen a VIII. osztály végéig, sőt az alsó tagozat tekintetében a törvény nemcsak megengedi ezt, hanem elő is írja: „Az elemi oktatásban a román nyelv tantárgyat az illető kisebbség számára külön kidolgozott programok és tankönyvek szerint tanítják.” A magyar érdekvédelmi szervezet 1996. évi programjában is az olvasható, hogy „Határozottan érvelünk amellett, hogy a román nyelv és kultúra megismerése érdekében a magyar tanulók számára külön programokat és tankönyveket dolgozzanak ki.” E szövegek ellenére a minisztérium kisebbségi osztálya, amelynek akkor is magyar vezetője volt, bizonyára a könnyebb megoldást keresve jutott arra a képtelen ötletre, hogy közös tankönyveket fogadott el az összes romániai Erről az oktatási törvény 120. szakaszának 1. bekezdése rendelkezik. 212
