Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Péntek János: A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből
A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből kényszerből és kényelmességből állt elő az a helyzet, hogy magyar szaktanárok tanítanak románul arra való hivatkozással, hogy csak a román szaknyelvet ismerik. Kérdéses, hogy csak átmeneti lesz-e ez a helyzet, és önképzéssel, magyarországi képzéssel megszüntethető, vagy ez is az államnyelv dominanciáját erősíti szaknyelvi szinten. A román nyelv oktatása A román nyelvnek az oktatásbeli helyzetét az a jellegzetesen államnemzeti felfogás határozza meg, hogy az esélyegyenlőség, a jogegyenlőség alapja nem az anyanyelv, hanem a mindenki számára közös és kötelező államnyelv. Ebből a felfogásból ered aztán az a képtelen helyzet, hogy az oktatási hatóság és az erre vonatkozó törvényi és más jellegű szabályozás az anyanyelv kategóriáját csak a kisebbségekkel kapcsolatban említi.7 Azon kívül, hogy ez a felfogás azt az attitűdöt sugallja, hogy a kisebbségek számára nem az államnyelv az oktatásbeli többlet és teher, hanem az anyanyelv, azzal is együttjár, hogy az államnyelvvel kapcsolatos iskolai követelmények azonosak a román és nem román anyanyelvűek számára. Ez a látszólagos egyenlőség a valóságban a legsúlyosabb diszkriminációt eredményezi, olyan folyamatos hátrányos megkülönböztetést, amelyet - éppen álcázott volta miatt - a kisebbségi oktatásvezetők sem érzékelnek súlyának megfelelően. Pedig ez a lingvicizmus minden sorsdöntő vizsgán csökkenti a kisebbségiek továbbtanulási és szocializációs esélyeit. Az is az államnyelv oktatásával kapcsolatos paradoxon, hogy maga a román oktatási hatóság akadályozza a román nyelv hatékony oktatását. Az államnyelvi státust ugyanis olyannak tekinti, hogy annak oktatására nem tartja elfogadhatónak a másodnyelv, netán az idegennyelv oktatásának általános módszertanát. Emiatt a románt a magyar iskolákban meg sem próbálják nyelvoktatási stratégiákkal tanítani, de a tudását anyanyelvi szinten követelik meg. És noha az oktatási törvény 8. szakaszának 3. bekezdése a román oktatási kötelezettsége mellett arról is rendelkezik, hogy ehhez kellő óraszámot kell biztosítani és olyan „feltételeket, amelyek lehetővé teszik az állam hivatalos nyelvének elsajátítását”, a törvény további rendelkezései éppen ezektől a feltételektől fosztják meg a tanulókat. Az alapvető feltételeket abból kiindulva lehetne biztosítani, hogy az oktatás legyen tekintettel az iskolába lépő magyar gyermekek nyelvtudásának jellegére és színvonalára, és ennek alapján szervezze meg a használható nyelvtudás erő7 Ennek a következményeit, mélységesen diszkriminatív jellegét, ill. azt, hogy csak kinek-kinek az anyanyelve lehet az esélyegyenlőség alapja, részletesen elemzi Kontra és Szilágyi (2002). 211
