Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Domonkosi Ágnes: Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről
Domonkosi Ágnes • Ha egy beszélő olyan környezetben él, ahol két nyelvet is használ, vagy használnak körülötte, törvényszerűen fog rá hatni mindkét nyelv. • A mindennapi életben olykor kikerülhetetlen számukra az „idegen” (egyik vagy másik nyelvből átvett) szavak használata; anyaországi lenézésükről tanúskodik ezen állítás. • Néha a keveredés szükségszerű is lehet. Egyes adatközlők a politikai helyzet kényszerűséget hangsúlyozzák: • Attól, hogy azon a helyen él, kénytelen mindkét nyelvet használni. • Mindenképpen nehéz lehet egy olyan helyzetben, amikor akaratukon kívül kényszerülnek megtanulni egy másik nyelvet, mert ezt kötelezik rájuk. A kényszerhelyzet jelenik meg tehát a nyelvek keverésével kapcsolatos megértés, elfogadás magyarázataként: • A határon túli magyaroknak elég nagy büntetés, hogy nem használhatják bárhol anyanyelvűket, és igen, előfordul, hogy véletlenül, akaratlanul összekeverik. Ez az érvelés mutatja azt, hogy a kérdőív állításainak elvetése mögött nem minden esetben a mitikus képzetek elutasítása rejlik, e szerint a megfogalmazás szerint a keverés ugyan hiba, de a helyzet miatt érthető és megbocsátható. Lanstyák István (2005) kétnyelvű környezetben élő egyetemistákat kikérdezve erre a kérdésre szintén hasonló arányokat kapott, és a vélekedés egyöntetű elutasításának legfőbb okaként a személyes érintettséget jelölte meg, adataim emellett azt a feltételezést is megerősítik, hogy a nyelv megbecsülése és a nyelvek keverése közötti összefüggés nem él általánosan elterjedt nyelvhasználati vélekedésként. A határon túli magyarok nyelvhasználatára vonatkozva a kérdőív másik változatában ez a megfogalmazás szerepelt: A határon túli magyarok körében a szlovák, román, ukrán, szlovén stb. szavak használata nemtörődömségre vezethető vissza, a „mindegy, hogyan beszélek" felfogásra. Erre az állításra az előzőhöz hasonlóan reagáltak az adatközlők, bár itt szerepelt két teljesen egyetértő válasz is. A megfogalmazások pontosságával kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy ezt az állítást a hallgatók feltehetően nehezen értelmezhetőnek minősítették, ez az állítás eredményezte ugyanis a legtöbb indoklás nélküli választ, 17 esetben nem írtak semmit vagy csak egy kérdőjelet tettek az adatközlők. 42 válaszadó a részben egyetért, 36 pedig a nem ért egyet választ jelölte meg. Az előző állítás értékelésével összhangban ebben az esetben is részben a helyzet, a nyelvi közösség természetes hatásaként értelmezik a más nyelvű szavak használatát: • Természetes, hogy idegen nyelven is beszélnek, hisz végső soron külföldön élnek. • A mindennapi élet hatása, a gyakran hallott fogalmak alkalmazása természetes. • Ha az embert olyan sok idegen nyelvű hatás éri a többségi társadalom részéről, akkor ezen a keveredésen nem kell csodálkozni. 200
