Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Domonkosi Ágnes: Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről
Domonkosi Ágnes Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről A nyelvről, nyelvi jelenségekről, nyelvhasználati sajátosságokról minden beszélőnek vannak különböző nézetei, elképzelései. Ezekben a vélekedésekben nem különül el élesen az, hogy mi igazolható tudományosan, és mi hiedelemalapú, így a nyelvről való hétköznapi gondolkodásban igen erőteljesen vannak jelen a babonákra, mítoszokra épülő összetevők is (vő. Lanstyák 2007a; 2007b). A nyelvre vonatkozó közösségi hiedelmek részét képezik egy adott közösség kultúrájának, hagyományának, ezért megkérdőjelezésük - tudományos igazolhatóságuk hiánya ellenére - nehézségekbe ütközik, és érzelmi reakciókat válthat ki. A nyelvvel kapcsolatos beszélői vélekedések vizsgálata azért tanulságos kutatási feladat, mert ezek befolyásolják a beszélők nyelvi és nem nyelvi viselkedését, s így egyes nyelvi változások megindulásához vagy egyes folyamatok megerősödéséhez is hozzájárulhatnak. A kétnyelvűséggel kapcsolatos vélekedések vizsgálata során azt is célszerű figyelembe venni, hogy a nyelvről való európai gondolkodásban, a tudományos megközelítésekben is az egynyelvi redukcionizmus ideológiája miatt (vö. Skutnabb-Kangas 1998) hosszú időn keresztül az egynyelvű szemlélet volt meghatározó. Skutnabb-Kangas szerint ebben a szemléletben az egynyelvüség természetes, kívánatos és szükségszerű jelenségnek tűnik (Skutnabb-Kangas 1998: 8). A kétnyelvűség szerepének és jelentőségének felismerése ellenére az egynyelvű helyzet egészen napjainkig sokszor mint kiindulópont, norma, mint ún. jelöletlen helyzet jelenik meg (vö. Ellis 2006). Az egynyelvüség természetességét jelzi az is, amire Romaine kétnyelvűségről szóló könyvének bevezetőjében rámutat, hogy szokatlan lenne, ha olyan kézikönyvvel találkoznánk, amelynek a címe Egynyelvüség lenne (Romaine 1995: 1). A magyar helyzetet tekintve szükséges utalni arra is, hogy a magyar nyelvművelésben megjelentek a kétnyelvűséget negatívan értékelő nézetek is (NyKk. I 1983-1985: 1291). A kétnyelvűségről az egy- és kétnyelvű, a magyarországi és a határon túli beszélők feltételezhetően különbözőképpen vélekednek. A kétnyelvű beszélők körében élő vélekedések és attitűdök vizsgálatának jelentős hagyományai és eredményei vannak (Bartha 1995, Bergendiné 1998, Balogh 1999, Sándor 2001, Presinszky 2007, Szabó 2007), a magyarországi beszélők kétnyelvűségről 194
