Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Zágorec-Csuka Judit: Az anyanyelv az életemben. Hűség és kétnyelvűség a muravidéki magyarok identitásának tükrében
Az anyanyelv az életemben 4. Gyermekeim nyelvi identitása „Mit csináltál a rádbízott talentumokkal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében. ” (Sütő András) Az identitás latin eredetű szó, melynek jelentése: azonosság. Az állandóság, az azonosság védelme a társadalmilag konstruált valóság nélkülözhetetlen alkotórésze, amely nélkül lehetetlenné válna az anticipáció és a cselekvés. Mint szülőt személyesen is foglalkoztat gyerekeim nyelvi identitása, hiszen az egyéni azonosságtudat kialakítására való törekvés magába foglalja azt a döntést is, hogy mi a fontos gyermekeim nyelvi tudatának az építésében, és ezen a téren mivel érdemes foglalkozni, továbbá milyen nyelvi szabályokat kell kialakítani, amelyek által maguk is irányítani tudják az életüket és a viselkedési stílusukat. Mindemellett az identitásukhoz hozzátartozik az önbizalmuk erősítése, ennek a kompetenciának a jelenléte is az életükben: milyen alapon vállalják az anyanyelvűket, és ez mennyire teszi őket boldoggá, sikeressé, mennyire tudnak ezzel boldogulni a hétköznapi és a szakmai életükben, a szlovén-magyar multikulturális környezetben. Noha a serdülőkor kiemelkedően fontos időszak az identitás kialakításában, főleg a 14 éves Ádám fiam esetében is érvényes ez a megállapítás, hiszen ő lépett ebbe az életkorba. Ez a folyamat a kora gyermekkorban kezd kialakulni, és egész életünkön át tart. Dávid fiam 10 éves, és őt érinti a gyermekkor identitástudatának a kialakítása, amely sok esetben a szülők normáitól, értékeitől és erkölcsétől függ. Dávid nyelvi identitása azonos a miénkkel (a szüleiével). Önértékelése pedig olyan, amilyennek mi látjuk őt mint gyermeket. Gyermekeim már iskolások, beléptek a felnőttek és az intézményes oktatás világába, így más felnőttek, tanáraik, kortársaik értékei is fontossá válnak számukra. A serdülők e két elkülönült világ értékrendjét próbálják meg egybeolvasztani a saját identitásuk kialakítása során. Ez érvényes a nyelvi identitásuk kialakítására is, vagyis ahogy a közeg, a közösség tagjai beszélnek, ahhoz igazodik az otthonról, a családból hozott identitásuk. Természetesen minél inkább egybeesnek a szülők, illetve a tanárok által képviselt értékek, a serdülő számára annál könnyebb feladat az azonosságtudatuk megformálása. A multikulturális környezetben, az olyan bonyolult, összetett társadalmakban, mint a miénk, gyermekeim előtt nehéz és hosszú út áll. Szinte végtelen számú lehetőség kínálja magát, hogyan viselkedjenek, és mit tegyenek az életükkel. A gyermekek önmeghatározásának aktív folyamatára Erik Erikson (1968) az „identitáskrízis” kifejezést vezette be. A krízist nem válságként kell szerinte felfognunk, hiszen az önmagukban való kételkedést az egészséges pszichoszociális fejlődés szerves részeként kell értelmeznünk. Ennek megfelelően serdülőkorban számos hiedelem, szerep és viselkedésmód „felpróbálható”, módosítható, illetve elvethető az integrált én-fogalom keresése során. Ebben a korban még alakítható a kétnyelvű nyelvi nevelés helyes aránya 141
