Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)

I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna - Varga István Štefan - Göncz Lajos: Magyar 1 vagy magyar2? Tannyelvválasztás a Muravidéken. Útmutató a kisebbségi helyzetű szülőknek és pedagógusoknak

Magyarl vagy magyar2? Tannyelvválasztás a Muravidéken és beiktatjuk a második nyelv intenzív tanulását, ez károsítja az első nyelv ké­sőbbi fejlődését, ami viszont a második nyelvben való haladást is korlátozza. Ha viszont az első nyelvi kompetencia szintje már magas, és megvannak a feltételek a további fejlődéséhez is, a második nyelv intenzív oktatása a leghatékonyabb módja annak, hogy funkcionális kétnyelvűség alakuljon ki, és a gyermek nyelvi fejlődését ne érje károsodás. A muravidéki magyar anyanyelvű tanulók helyzetére vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a két nyelv magas szintű ismerete akkor várható, ha az első nyelvük (magyar anyanyelvűk) fejlődik megfelelően (többek között az iskola segítségével is, ha a szülő a magyarl-es csoportot választja), mert ez a második (szlovén) nyelv magas fokú ismeretét is eredményezi, ha azt megfelelő intenzitással tanulják. Tanulóink esetében tehát mindkét nyelv ideális ismerete akkor várható el, ha otthonról hozott magyar anyanyelvűk megfelelő időben és módon fejlődik, hiszen ez lesz az alapja funkcionális kétnyelvűségüknek. d. A második nyelvű és anyanyelvű oktatás eltérő következményekkel jár A második nyelvű oktatásban a többségi nyelv kizárólagos vagy erősen domi­náns szerepet játszik, az anyanyelvű oktatásban az első nyelv (anyanyelv, családi nyelv) szerepe kizárólagos vagy erősen domináns. Mindkét oktatási formának sok változata van, de a változatok hatásaiban nagy különbségek nincsenek. A második nyelvű oktatás olyan oktatási forma, ahol a többség nyelve az oktatási nyelv. Nyelvi befullasztási programnak nevezik, mivel távlatilag az anyanyelvnek a többségi nyelvvel való felcserélését serkenti. A má­sodik nyelven tanuló kisebbségi gyerekeknél az anyanyelv fejlődése megreked. Amíg a tannyelven nem épül ki a kognitív nyelvi kompetencia, alulteljesítenek az iskolában, mert ott olyan diákokkal kell lépést tartaniuk, akik az iskola nyelvének és kultúrájának hatásai alatt formálódtak. Amennyiben a tanulók nem önszántukból (illetve a szülők akaratából) tanulnak másodnyelven, hanem azért, mert nincs más választási lehetőségük, a fenti következmények még hatványozottabban kifejezésre jutnak. Ezeknek a tanulóknak a társadalom az iskolán keresztül azt az „üzenetet” közvetíti, hogy a mellőzött nyelv és kultúra kevésbé értékes. Ha pedig a szülők választották gyereküknek a második nyelven való iskolázást, választásukkal ők sugallják ezt nekik. A nyelvi befullasztási program tulajdonképpen azt mondja a gyereknek, hogy legjobb, ha lemond szár­mazásáról, nyelvéről és kultúrájáról, ha azt akarja, hogy a társadalom értékelje őt. Sok ilyen gyerek ezért feladja családja nyelvét és kultúráját, és átveszi az iskolát irányító csoport értékrendszerét és normáit. A második nyelvű oktatás felcserélő kétnyelvűségi helyzetet teremt. Az anyanyelvű oktatásban minden (vagy a legtöbb) tantárgyat anyanyelven oktatnak, a többségi nyelv pedig egy a tantárgyak közül (ilyen pl. a Tenger­in

Next

/
Thumbnails
Contents