Zágorec-Csuka Judit: Enigma. Válogatott versek (Lendva, 2018)

Olga Paušič: Utószó

és költőnek állít emléket, aki 1664-ben tragikus körülmények közt hunyt el a Csáktornyához közeli kuršaneci erdőben ért sérülései következtében. Egyes felvetések szerint a császári udvar bérgyilkosa által. A balladai hangnem a vers kezdetétől a végéig érezhető. Ez a hangulat folytatódik a következő versekben is, és szinte mindegyikben jelen van. A Szigetnek Hectora címűben vizuálisan is érezhető az a gyászmenet, amely egyben éles bírálata is annak a kornak és azoknak az európai viszonyoknak, amelyben, illetve amelyek között a Zrínyiek éltek. A szerző megállapítja, hogy a Zrínyiek nyoma maradandó, és a történelem is maradandó értékeket mutat fel velük kapcsolatosan. Ez jellemző mindazokra a történelmi személyiségekre, akik a Zrínyiekhez hasonlóan sok áldozatot hoztak saját nemzetükért. A ciklus második versét Zrínyi Miklós költő és hadvezér öccsének, Zrínyi Péternek ajánlja, akit 1671 -ben szintén tragikus körülmények közt, összeesküvéssel vádolva fejeztek le Bécsújhelyen. Az utolsó grófnőnek című verset Zrínyi Péter leányának, Zrínyi Ilonának szenteli, akinek szintén tragikus sors jutott. Öt Európa legbátrabb asszonyának tartják a magyar történelemben, hiszen a császári hatalom konok képviselői üldözték és elválasztották gyermekeitől. Száműzetésben hunytéi Nikomédiában, ahogy írja a költő: „messze a (...) / szeretteidtől, száműzetésben, / egyedül és magányban / Isten akarata szerint." A történelmi tényeket felelevenítő balladák megtörtént eseményekre utalnak, elítélik a vérengzést, az árulást, de célozhatnak a mai helyzetre is: „a történelem más vizekre evezett, széthullunk, / mi magyarok a végeken, az idő csap arcul, / s a határsávok, golyózápor helyett / az idegeneknek hódoló valóság." (Csáktornyára vezető út)

A szerelem és a szeretet témájú ciklus négy kedves, könnyed szerelmes verset tartalmaz teli életörömmel, reménységgel és

ZCSJ

ENIGMA

75