Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
3. 2. 9. Összegzés A második világháború utáni korszakban, főleg az 50-es években Vilko Novak és Stefan Barbarič voltak azok a kiemelkedő fordítók, akik megfelelő irodalomismerettel és magyar nyelvtudással rendelkeztek az említett korszakban. Ők kezdték lefordítani a magyar szépirodalmat szlovén nyelvre. Štefan Barbarič szlavisztikát tanult a Ljubljanai Egyetemen (Univerza v Ljubljani) és Budapesten. 1948-ban szerzett diplomát Ljubljanában. Azt követően 9 évben gimnáziumi tanár volt Ljubljanában, Čmomeljben és Ravne na Koroškemben. Négy évig a Ljubljanai Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szlovén Tanszéken asszisztensként dolgozott. 1965-1972 közt szlovén nyelvet és irodalmat adott elő a Zadari Egyetemen, majd a Slovenska matica titkára volt 1972-1980 közt. Részt vett az intézmény könyvkiadási programjának a tervezésében, szerkesztette a tanulmányköteteket, köztük a „Parasztfelkelések a szlovén művészetben”, a „Prijateljev”, valamint az „Ivan Cankar szimpózium” című tanulmányköteteket, társzerkesztője volt a Glasnik című folyóiratnak is, a Slovenska matica kiadásában jelent meg doktori diszszertációja Turgenyev és a szlovén realizmus (1983) címmel. Haláláig a „Slovanska knjižnica Ljubljana” (Ljubljanai Szláv Könyvtár) igazgatója. Barbarič professzor több évig volt elnöke a Szlavisták Szlovéniai Egyesületének. Munkássága irodalomtörténeti jellegű, de fordítóként is tevékenykedett. Illyés Gyula, Molnár Ferenc és Móricz Zsigmond műveit fordította szlovén nyelvre. A 60-as években Barbarič szlovén irodalmi folyóiratokban több magyar szerzőt mutatott be (Tamási Áront, Déry Tibort, Sánta Ferencet, Németh Lászlót), irodalmi opusuk elemzése mellett alkotásaikból is közölt részleteket. Vilko Novak a Lljubljanai Egyetemen szlavisztika és néprajz szakon doktorált. Azt követően 15 évig középiskolai tanárként dolgozott Mariborban, Muraszombatban, Kranjban, Zentán és Ljubljanában, 1947-től több mint harminc évig a fővárosi egyetem néprajzszakának professzora volt, utána már egyetemi főprofesszor lett. 1936-tól szülőhelye nyelvével, irodalmával, történetével, illetve kultúrájával kezdett el foglalkozni. Élete vége felé Temlin Ferenc, Küzmics István, Küzmics Miklós, Szíjártó István, Augustich Imre, Kossics József, Terplán Sándor és Bagáry József irodalmi munkásságai nyomán összeállította a régi vend irodalmi nyelv szótárát, amelyben 160 ezer eredeti szó van. Magyarból fordított műveket, így Pável Ágoston magyarul írt müveit, továbbá hoz74
