Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
IAriRE :-:ERtES2 BREZUSODNOST Eszterina zapuščina (Eszter hagyatéka) 2013-ban jelent meg. Majd Kertész Imre Brezusodnost (Sorstalanság) c. műve 2002-ben, és a Kadiš za nerojenega otroka (K add is a meg nem született gyermekért) 2003-ban került kiadásra. A kötet egy esszé-regény, amely rendkívül hermetikusan van megírva, és megmagyarázza a főhős döntését, hogy az a világ, amelyet a holokauszt hozott létre, egyszerre ima és káromkodás, erőtlen sorsalakítás és tragikus történet annak, aki átélte Auschwitzot. Kertész Imre regényei: a Sorstalanság (1975), a Kaddis a meg nem született gyermekért (1992) és a Fiszkó (1988) a holokauszt trilógiájának számít. Kertész Imre az az első magyarul író, aki irodalmi Nobel-díjban részesült. Milan Vincetič, szlovén költő Nenavadna lahkotnost strašljivega (A rémület szokatlan könnyűsége) címmel említi, és kiemelkedő alkotásként ajánlja Kertész Imre Sorstalanság című müvét, a Nobel-díjas könyvet a szlovén olvasónak. Olvasatában a történet beleíródik ugyan a koncentrációs táborok tematikájának hagyományába, de túl is lép ennek keretein. Kertész más szempontból közelít a témájához - amelyet személyes sorstörténete is meghatároz -, hiszen átélte a buchenwaldi és auschwitzi koncentrációs táborok szörnyűségeit. Mint ahogy regényének első személyű elbeszélője is, aki a birkenaui állomáson leszállva a vagonokból részese lesz a nagy náci megsemmisítő-iparnak, vagy ahogy az elbeszélőtől megtudjuk: „A továbbiakról azután nehéz volna beszámolnom: valami kásásán fortyogó, örvénylő áradat vitt, sodort, ragadott magával.” És hogyan lehet elmondani mindazt, ami már milliószor elhangzott? Az író ekképpen válaszol: „Mindenki csak a viszontagságokról, a »borzalmakról« kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik.” De milyen boldogságról van itt szó, kérdezi Vincetič. Majd hozzáteszi: bármilyenről is legyen szó, ha az olvasó leteszi ezt a regényt, megszűnik az a furcsa 61 Fordította: Jože Hradil
