Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)

3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér

hármas felosztás vázlatát követi (l.a halál előtti történtek, 2. a halál a kórházban, 3. a halál utáni történtek), amelyben a fő témák egymást tükrözik a középpont (a halál) két oldalán. A könyv tehát lényegében arról szól, hogy az elbeszélő miként éli meg az infarktus tüneteit, hogyan meztelenítődik le személyisége a halál közeledtével, mit tapasztal a nem evilági dimenzióban, és onnan visszatérve, hogyan éli meg életét és benne „újjászületett” önmagát (Nagy Ferenc, 2011). Mario Galunič rövid recenziójában is hasonlóan interpretálja a történetet, mint Nagy Ferenc. Egyfajta nem evilági dimenzióról beszél, csak hogy ő ezt a léthelyzetet „a mindennapi tudatosság elvesztésének” nevezi, amelyet a szerző a klinikai halála közben tapasztal. A halálból való visszatérést, illetve az újjászületést Galunič ismét tudatosságnak nevezi, amelyet misztikus fénnyel azonosít, ami viszont nem más, mint Isten jelképe (Mario Galunič: Lastna smrt, Recenzija Bukla. http://www.bukla.si/? action=books&book_id=2496). A mű témája erősen absztrakt, hiszen több interpretációs lehetőséget nyújt a befogadónak. Nádas igazán nagyszabású dolgokról ír, mint pl. a halál pillanatáról, illetve arról, ami mögötte rejtőzik. De ehhez a szemlélethez hozzá kell fűzni, hogy a mű fő témája lényegében az élet leírása, hiszen e nélkül nincs halál sem. Minden eddigi kritika, a szöveg témája kapcsán csak a halált említi, és szinte egyik sem ennek az alapját, az életet. A halál tematikája úgynevezett „nagy dolog”, mert a halál az emberiség számára mindig valamifajta örök rejtélyt jelentett, és ez manapság sem változott. Az élet az, ami számunkra ismert, a halálról pedig nagyon keveset, szinte semmit sem tudunk. És ebben a tényben rejtőzik a halál témájának az erotikuma, és ezért van az, hogy a halálról való írás végigkísérte az irodalmat, a kezdetektől egész máig. A halállal összefüggő tematika tehát valamilyen ismeretlen dologról szól, egy olyan eseményről, amely mindenki számára ismeretlen, ezért ebből ered a félelmetessége. De a szerző a műben nem a félelem nézőpontjából tekinti, illetve értelmezi a váratlanul érkező, ismeretlen halál közeledtét, hanem inkább a tibeti buddhista vallás filozófiájával, amelyben a halál egy teljesen természetes eseményként van felfogva. Nemcsak a buddhista vallásban, hanem a keleti hinduizmusban is hisznek a reinkarnációban, amely a test újjászületését, illetve más formába keltését jelenti. Ezért a keleti vallásokban sokkal kisebb a haláltól való félelem. Nádas Péter Saját halála csak kívülről kelti az egyszerű, rövid prózai alkotás látszatát. A sorok között viszont egy komplex, számos elbeszélési technikával, stíluselemekkel és érzelmekkel teli szemé-59