Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
fiktív egyéniségeket alkot saját fiktív világán belül. Novellisztikája újabb horizontot kínál nekünk, pont ezekkel a nehéz, megemészthetetlen, bizarr alakokkal, azoknak alakításával, dialógusokkal, monológokkal és egyszerű, puszta mondatokkal rémült és nyugtalansággal teli világot hoz létre. A kötet tizenhét novellát tartalmaz, mindegyik cselekménye egy címmé emelt nő köré fókuszálódik, mindegyiket férfi meséli el, mindegyik a háború sújtotta Balkánon „játszódik” (az alcím szerint is „Háborús novellák”-ról van szó), és nagyon sajátos módon majd mindegyikben feltűnik az Isten. Talán frappáns, alapjában nem félrevezető, ámde korántsem kielégítő ez a jellemzés - főként a novellák hatásának textuális előfeltételeit firtató elemzés szempontjából. A novellák cselekményvezetésében, elbeszélői modalitásában, nézőpontkezelésében, a szereplők megformáltságában, az epikai tér attribútumaiban, megidézett műfaji áthallásaiban megfigyelhető párhuzamok, analógiák elegendő okot szolgáltatnának egy prózapoétikailag megalapozott „Darvasigrammatika” megalkotásához. Minden hasonlóság ellenére azonban a novellák nem egy kaptafára készültek, nem folynak össze egy történetté, az egyik nem téveszthető össze a másikkal, a felismerhető szerkesztésbeli analógiák ellenére ugyanis a kötet minden darabja egy nő története, egy valamilyen szempontból nem mindennapi, különös nő nem kevésbé különös története, amelybe további történetek szálai (nőké és férfiaké) fonódnak bele, és ágaznak el belőle más irányokba, nemegyszer egy korábbi novella (motívum) világába is torkollva. De a világ, amely Darvasi könyveiben megjelenik, egyáltalán nem normális. Alaposan kitért a megszokott kerékvágásból. Darvasi világa áttekinthetetlen, tele van erőszakkal, olyan lények népesítik be, akik sztoikusán elfogadnak mindent, ami történik velük, és minden együttérzés nélkül minden rosszat megtesznek másokkal, amire csak képesek. (Tilman Spreckelsen, 2003) Ugyanakkor azonban ez a világ tele van érzékenységgel, túlságosan is szenzibilis, és olyan kábító szimbolizmus jellemzi, amely mintha közvetlenül a klasszikus meseirodalom arzenáljából származna. Mint például a szép Emília hajszála, melyet a szél a sírásóhoz sodor, s mely hozzásegíti a férfit ahhoz, hogy leküzdhessen minden akadályt, ami elválasztja őt a lánytól. Darvasi háborús történeteiben művészi egyensúlyban vannak a rettenetes és a csodálatos, a félelmetes és a humoros dolgok. Mint a hatalom és a tehetetlenség, az erőszak és a szenvedésre 57
