Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
hisztéria) című esszéje 1993-ban a Nova revija c., híres szlovén irodalmi folyóiratban, Ljubljanában. A magyar esszéirodalom ismertebb íróit is olvashatta már ekkor a szlovén olvasóközönség. 1998-ban jelent meg Kukorelly Endre Obrežje spomina (A Memória-part) című regénye Gabriela Zver fordításában a maribori Obzorja kiadónál. A könyv fogadtatása pozitív volt, csupán a magyarul is értő kritikusok fogalmaztak élesebben, hiszen feltártak néhány problémát a kétértelmű, illetve a szlenges szavak fordításával kapcsolatban. A józan kritika mindig jól jön, még akkor is, ha egy kicsit keményebben fogalmaz, figyelmeztet arra, hogy amiben a fordító bizonytalan, annak utána kell járni (Rudaš Jutka, 2011— 2013 :14). „Száz fejezetből épülő könyv, kemény cím, következetlenségek a szövegben, persze akarva, minimalista próza, naplói eszmeforgács, gondolatszikra, prózaversek, mindezt magyar írta... Ki emésztené ezt meg? Ennek ellenére a könyv mindjárt a kiadáskor az év könyve, a könyv, amely bosszant, frusztrál, sírásra késztet, zokogásra, amely egyfajta undort hív elő, amely kizökkent a kerékvágásból és provokál, amely igazán elgondolkodtat, amely annyit mond, mintha ötszáz oldala lenne, könyv, amely tud untatni, és ez egy könyv - nézzék meg a terjedelmét, miután elolvasták —, amely belül nagyobb, mint kívül! Ez mindenképpen nagyon különleges könyv, amely az utóbbi tíz évben jelent meg szlovén fordításban, és a szerzőt nagy igazságtalansággal vádolnánk, ha munkáját csak így jeleznénk: egy intellektualista költő feljegyzései, aki a korszerű Budapesten nevelkedik és nő fel. Ha az atomban igazán meglelhetjük az űr mintáját, és ha azt állítjuk, hogy a könyvek az életről annyit mondanak, mint az atomok az űrről, akkor A Memória-partnak mindenképpen gazdag a molekuláris összetétele!” - olvahatjuk a regény fülszövegében. 1995-ben jelent meg Ottlik Géza Sola na meji (Iskola a határon) című, önéletrajzi elemekkel mélyen átszőtt regénye. Az ifjúkori nevelődés különös, katonaiskolai körülményei között az individualitásértékek, a szabadsághiány olyan kerettörténet, amely történelmi tapasztalat, kulturális tudás nélkül nehezen ért(elmez)hető. Ez az epikus folyamat a jeleneteknek, a képszerűségnek és a reflektáltságnak juttat kitüntetett szerepet, olyan nyelvi univerzumot teremt, amely egy külföldi olvasó számára számos értelmetlen és érthetetlen kérdést tesz fel. Igényli a többértelmű befogadót. Mindezek tükrében jól megfigyelhető, hogy a regény egyszerre olvasható a múltbeli történések és az azokra emlékeztető tudat 54
