Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
5. A kiadók szerepe a magyar-szlovén könyvkiadásban
könyvet jelentet meg 1 millió körüli példányszámban; ezek 20-30 nemzet irodalmát, illetve 15-20 nyelvet képviselnek. Jože Hradil műfordító és a Pomurska založba nevű könyvkiadó szerkesztője a következőképpen írta le Sorsdöntő szavak, szlovénmagyar irodalmi kapcsolatok című tanulmányában a szlovén és magyar kiadók együttműködését, valamint az Európa Könyvkiadóval való kapcsolatteremtés lehetőségét: A szlovén kiadóknak készülő recenziók, lektori jelentések és más írások a magyar irodalmi alkotásokról látszólag jelentéktelen tevékenységnek számítottak, némelyik mégis érdeklődést keltett, és hatására újabb fordítások láthattak napvilágot. Az irodalmi művek kiadását Szlovéniában is nagymértékben meghatározza az egyes kiadók szerkesztői politikája. Az olvasók, vásárlók többnyire a világnyelveken írt, úgynevezett nagy irodalmi alkotásokat keresik, a kiadók ezért ezeknek a kiadását helyezték előtérbe. Az angol és az amerikai, a francia, a német irodalom és néhány olasz szépirodalmi mű kapott nagyobb hangsúlyt, de velük a kör be is zárult. Az ismeretlen magyar irodalom is a kelet-európaiság, tehát a kevésbé érdekes irodalom bélyegét hordozta magán. A rókaravaszul alkalmazkodó és karizmatikus politikus, Josip Broz Tito Jugoszláviában szélesebbre tudta nyitni az államhatárokat, és ezzel utat nyitott a nyugat-európai térségek felé, megfelelő terepet biztosítva majdnem minden nyugati irodalmi mű számára. Csak úgy záporoztak a fordítások. A külföldről érkező irodalmi műveket többnyire nem cenzúrázták. Amit bárhol máshol a világon az olvasók a kezükbe vehettek, az eljutott hozzánk szlovénul. Kivétel volt persze a szlovén emigránsok irodalma vagy a hallgatásra ítélt hazai alkotók műveinek sora. A magyar határ közelében, a Pomurska založba nevű kicsiny könyvkiadóban olyan újdonságokkal is szerettünk volna érvényesülni, amellyel más szlovén kiadók nem álltak elő. Úgy gondoltuk, az lesz a legjobb, ha az olvasóinkhoz azoknak a magyar irodalmi alkotásoknak a közvetítésével kerülünk közelebb, amelyek a világ más országaiba is eljutottak. Tudtuk, hogy a magyar klasszikusok, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Molnár alkotásainak közvetítésével kell kezdenünk. Ennél a kicsiny kiadónál, amelyet akkor Jože Vild vezetett, kiötlöttük a megoldást. A kiadó vezetője egy munkatársával eljött Budapestre, és csak úgy az utcáról bement egyenesen a New York kávéház melletti épületbe, az Európa Könyvkiadóba. Felkeresték a kiadó igazgatóját, Domokos Jánost, és azonnal megállapodtak abban, hogy a két kiadó egymás íróinak munkáit fogja 110
