Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Halász Albert: Az alsólendvai sajtó indulásának körülményei
már említett Szabó György, aki ebben az időszakban itt iskolai értesítőt is nyomtatott. Kardos a nyomdát eladta Szabónak, aki könyv- és papírkereskedést is szándékozott nyitni. Kardos Keszthelyen 1890 augusztusáig volt jelen, a nyomdát és a Keszthely c. lapot Nádai Ignác vette át tőle. Ugyanebben az évben, szintén augusztusban Keszthelyen megjelenik egy újabb nyomdász, Farkas János, talán éppen Kardos említett kiskunhalasi nyomdájának egykori vezetője, és 1891-ben elkezdi megjelentetni a második lapot a városban, a Keszthelyi Hirlapot.87 Kardos Gábor Csáktornyái, keszthelyi, balatonfüredi, kiskunhalasi, lendvai próbálkozásai után távozik a vidékről. 1892. április 28-ai végzéssel a Szabadkai törvényszék Szabadkán bejegyez egy Kardos F. nevű céget, mely Kardos Gáborné, szül. Lobi Fáni, szabadkai lakos, nyomdásztulajdonos birtokában van. Cégvezetőnek Kardos Gábor van feltüntetve.88 Ok voltak a városban a negyedik nyomda üzemeltetői. Korabeli források szerint „ezek a vállalkozók a helyi és vidéki megrendelésekkel meglehetősen el vannak foglalva.”89 90 A lendvai nyomdák sorsa Kardos távozása után is sanyarú. Szabó György hiába szerez be egy korszerű, nagy gyorssajtót, az 1889. július 14-én megjelent 27. számtól az Alsó-Lendvai Hiradó újabb kiadója és nyomdásza a keszthelyi Farkas János lett, aki a sajtón kívül egyéb kiadványokat is nyomtatott, mint két elődje, iskolai értesítőt is. Am itteni ügyködése alig tartott egy évnél tovább, amikor a nyomdával együtt Keszthelyre távozik, betöltve ott a Kardos Gábor távozása után megüresedett helyet. Az olvasóknak azt ígéri, hogy a lap ezentúl is változatlan formában jelenik meg, ám 1891-ben több mint valószínű, anyagi okok miatt megszűnik. Magyarország iparosainak és kereskedőinek 1892-es címjegyzékéből tudjuk, hogy Alsólendván akkoriban egy Bozzay P. nyomdász tevékenykedik,9U akinek munkáit viszont nem ismerjük. A Magyar nyomdászok évkönyve 1892 és 1895 közötti évfolyamai is említik őt Alsólendván, de ezek a források nem megbízhatók, mert kérdőíves felmérés alapján készültek, ezért már a kiadványban is olvashatjuk a szerkesztők kételyeit a teljességet és az adatok pontosságát illetően. 1894-ben Bozzaynál jelölték is, hogy az előző 87 Bontz 1896, 336—337. A forrásként használt mű is Farkas János nyomdájában készült. 88 Központi Értesítő 1892. május 22. (17. évf.), 41. sz. 668. 89 Iványi 1892, 228. 90 Jekelfalussy 1892, 1351. 41
