Varga József: Küldd a fényt! (Dunaharaszti, 2005)

Vonaton

Anyám névnapjára

Örök hó fedte szívedet,

Tél vihara tombolt benned.

Nem ismerted mi a rózsa,

Csak könnyed hullt zápor módra.

Elbújtál a bánatoddal,

Mikor mások vigadoztak.

Ha örömöt láttál szerte,

Sajgó szíved tőréi szelte.

Alvajáró voltál csupán,

Nem törődve mások zaján. Fájdalmadnak nem volt írja,

Csak a bizonytalan kínja.

Mint zátony a tengervízben,

Éltél árván, fosztott sziget.

Nem nyílt virág illatozva Jó anyám bus magányodra.

Sötét felhők tornyosultak Egymást űzve, bőszek, újak. Elmerül a sziklasziget, Hullámverés úgy közeleg.

Állj meg! Állj meg, tajték fodra! Küldj napot e gyászos foltra!

Hol valaha öröm zajlott,

Derű s vígság hadd legyen ott!

6