Varga József: Küldd a fényt! (Dunaharaszti, 2005)
Vonaton
Távol élő anyámnak Mint sírbörtönből hazajáró bús lélek, lopva lebben álmom az éj függönye mögé rejtett, pihegő, alvó falum felé. Néma csendben ültek a házak hunytpillájú, sötét szemekkel, s kutyák dalától zsongó tájon repült velem az emlékezés. Egy asszony virraszt magányosan: kis sziget óceán közepén. Fekete felhők örvényei ölelik át bánatos szívét. Homályt elosztó fényként jöttem, kelet napszeme hűs hajnalon, virágot ültetni szívébe, soktermőt, örökké virulót! 4
/
