Varga József: Küldd a fényt! (Dunaharaszti, 2005)

Érik a szilva

Látomás?

A Mecsek lejtőjén barangol elmém,

Csak a vén fák dús lombja suttog halkan. A szívem is néma, nem feszíti gond, Szélcsend van, béke. - Az utolsó nyaram?

Fölöttem a Misina tv-tornya,

Lent a gazdag múltú település, Pécs. Hirtelen megzörren egy cserjebokor,

És elém varázslódik egy furcsa lény.

Habkönnyű alakja fényárban úszik. Elkápráztatja a szemem, vakítja. Tenyerem gyorsan elétartom. Szólnék,

De hangom, lélegzetem belémszakad.- Ne próbálkozz! - hallom szelíden szólni.- Mit akarsz tőlem? Még élni akarok! Vagy csupán csak álmodom az egészet?- Nem. Nem álmodsz. A valóságot látod.

Menj, barátom, bátran, büszkén utadon! Kövesd szellemed és lelked igéjét!

Ne törődj a fullánkos bántalmakkal! Egyszer megleled életed békéjét!

28