Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)
Marika néni élete
lehetne hasonlítani nagyban. Alábújva jól lehetett benne pihenni, aludni. Persze, aki akart, mert a magunkkal cipelt elemózsia fogyasztása után szinte „előbúcsújárás" kezdődött a csendes, hangulatos estében. Vacsora után az időseb asszonyok összeverődve a teljes búcsúnyerés és feloldozás jegyében mindjárt imádkozni kezdtek, litániát mondtak és énekelték a szokásos templomi, azaz zarándoklási énekeket. A férfiak, a felnőttek, betértek a közeli kiskocsmába, ahol élvezettel kóstolgatták a fáradtságos menetelés után a muraközi erős, de zamatos kisüsti szilvapálinkát, vagy a házi lugasokon termett „édes nedűt". A fiatalok, legények és lányok más szórakozást kerestek maguknak. Sokan találtak is. A jómódú házigazdánk nagy udvarán a sokféle gyümölcsfa között volt egy terebélyes eperfa is. Lanyha szél fújdogált. Alig rezegtette meg a fák dús lombozatú koronáját. Halványan sütött a hold. Mindenki jól érezte magát. Én is. Nem akaródzott a lefekvés, így hát kimentem a gyümölcsösbe, az eperfa alá, ahol néhány fiú és lány társalgott. Vidámak voltak. Beszélgettek, nevetgéltek. Meg kell mondanom, hogy előtte anyám szigorú leckét tartott arról, hogy hogyan kell viselkednem. - Nehogy valami rosszat tégy, mert letöröm a derekadat, és kicsupálom a hajadat! - figyelmeztetett kemény dorgálással. - Lehet, hogy észrevette leánnyá érésem belső és külső jeleit? Lehet. Az anyák általában mindent megéreznek, megtudnak, ha nem is beszélnek róla. Csatlakoztam az eperfa alatt ácsorgó társasághoz. Ott volt a szomszédunk lánya, a Mariska is. Egyidősek voltunk. Egy osztályba is jártunk. Beszélgetésünk közben észrevettem, hogy Pista többször is rám néz. És ettől a nézéstől csodálatos érzés futott végig egész lényemen. Szinte tomboló vihar dúlt bensőmben hirtelen. Megpróbáltam nyugodt, érzéketlen maradni. Tiltakozni az imeretlen bizsergés ellen, de nem sikerült. Anyán figyelmeztető szavaira gondoltam. Hiába. A kellemes, varázsos hullám hatalmába kerítette eszemet, lelkemet, testemet. 52
