Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

Szilvia

- Akkor fizess! Te is szívtad. És még fogod is - nevetett furcsán, eszelősen, kajánul.- Nincs nálam pénz - hebegtem.- Akkor menj haza, és hozz! - követelte.- Most?- Most, mert nekem szereznem kell minél előbb!

Nem tehettem mást. Hazamentem, és elvettem a háztartási pénzünkből az összeget, és visszamentem hozzá. Őt már „más állapotban" találtam. Boldogan mosolygott. A szemei tűzben égtek. És valami földön túli bűvölet áradt az egész lényéből, főleg az arcáról. Talán azt sem tudta, hogy elvette tőlem a pénzt, amit a farmernadrágja zsebébe gyömöszölt, majd intett:- Tűnj! Menj haza! Most nincs rád szükségem, nyuszi-nyuszi - nevetett kábultan.

Szinte megbabonázva, különös lelkiállapotban, de megbántva értem haza. Le kellett feküdnöm. Rosszul éreztem magam. Talán szégyelltem is, ami történt. Nem tudom. Az biztos, hogy kóválygott a fejem, háborgott a bensőm. - Mit tegyek? - törtem a fejem. Az eszem tiltakozott, de a kíváncsiság vagy ismeretlen valami ellene ágált. Azóta többször is találkoztunk, és narkóztunk. Mindig türelmetlenül várom, hogy vele lehessek..

Itt befejeződött az írás.

Még aznap este elmentem a barátomhoz.- No, mit szólsz? Van megoldás?- Megoldás mindig van.- Azt én is tudom, de van-e jó megoldás?- Az a szerencse, hogy időben megtaláltad az írást. A kezdeti stádiumban könnyen lehet kezelni ezt a betegséget. Az a fontos, hogy megértéssel, szeretettel intézzük.- Ezt is tudom - mérgelődött.

Nem szóltam neki. Hallgattam.- Mondd már az Isten szerelmére, hogy mit tegyek! - türelmetlenkedett. - Vagy inkább mit tegyünk.

35