Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

Magyar mondák a török világból (1-8.)

3. Az aranytyúk (Szigetvári népmonda nyomán) Bemutatom először a mondát, majd alapszavakat írok ki belő­le. Megadom ezek jelentését, szófaját, eredetét és mindegyiket mondatokban szemléltetem. Amikor a török közeledett, Zrínyi Miklós elrendelte, hogy Sziget­váron erős várat építsenek. Hozzá is fogtak a munkához, hordták a követ, döngölték a földet, de a várfal sehogy se akart összeállni - mindig leomlott. Azt mondja az egyik katona:- Ide hallgassanak emberek! így a vár falát soha fel nem épí­tik. Azt másképpen kell kezdeni.- Hát hogyan kell? - kérdezők tőle a többiek.- Akkor áll össze a tégla, ha a falba beépítik az aranytyú­kot - felelte a katona. Erre Zrínyi kiadta a parancsot, hogy mindenki keresse az aranytyúkot. Kereste is mindenki, látástól vakulásig keresték, végül meg is találták. No, ha megtalálták, mindjárt megfogták, és a vár déli falá­ba befalazták. Ettől fogva úgy ment az építkezés, mint a karikacsapás. A vár­fal szépen emelkedett, többet nem dőlt össze. Az aranytyúk meg tojni kezdett. Gyűltek a tojások a várfal aljában, s most már a tojásokat kereste mindenki. Azért van most a várfal oldalában az a sok lyuk, mert azóta is keresik az aranytojásokat, de eddig még egyet se találtak. Befalaz, falaz (ige). Falaz, rak, húz. Fedez valakit. Ősszel ala­poznak, tavasszal falaznak. Téglával, betonnal körbeépít, biz­tosít valamit. Falazzák az aknát. A múltban miden házat, de 191

Next

/
Thumbnails
Contents