Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

A magyar ábécéről (1-7.)

3.

Ma is a rövid és a hosszú magánhangzókról írok, mégpedig azokról, amelyeknél az egyik hangalakban rövid, a másikban hosszú ugyanaz a magánhangzó.

Az alább bemutatott szópárokat mondatokban is szemléltetem. Oda (határozószó) vagy óda (főnév). Az oda szó jelentése: Arra a helyre. Oda akaszd a képet, ne ide! Nem oda Buda. Szólás. Oda már közel van a határ. Az óda emelkedett hangú lírai költemény. Egy ismerősöm ódákat zengett erről a könyvről, most már én is olvasom.

Örül (ige) vagy őrül (ige). Örömet érez. Szívből örül a barátja sikereinek. Örül, mint majom a farkának; szólás. Az őrül szó kóros szellemi állapot. Kitört rajta az őrület. „Mint az őrült, ki letépte láncát." (Petőfi Sándor: A Tisza című költeménye)

Por (főnév) vagy pór (főnév). A por valamely szilárd anyagnak, különösen a talajnak szétmállott részecskéiből, apró szemcséiből álló anyag. Kirázta szőnyegéből a port. Nagy port vert föl az ügy. Szólás. A pór szó parasztot jelent. „Pór menyecske jött. Korsó kezében." (Petőfi Sándor: A Tisza).

Koros (melléknév) vagy kóros (melléknév). Idős ember. A koros ember még nem vén ember. A kóros beteges állapotra, betegségre vall. Olyan kóros betegsége van, hogy talán évekig eltarthat a kezelése, míg meggyógyul.

Tör (ige) vagy tőr (főnév). A tör szó szilárd test több darabra különítését jelenti. Mogyorót tör a süteményhez. Bosszúságból ripityára törte a széket. A tőr könnyű, rövid szúrófegyver. „Hosszú, hegyes tőr ifjú szívében." (Arany János: Tetemre hívás). Tőrt döf a szívébe. Szólás.

Kar (főnév) vagy kár (főnév). A kar felső végtag a válltól a kézfejig. „Nyújts feléje védő kart!" (Kölcsey Ferenc: Himnusz) A karja fázott a rövid ujjú nyári ruhában. A kár anyagi

123