Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
kultúra a levegő elemével társítja, pl.: kileheli a lelkét, lelket lehel belé stb.; ennek megfelelően szárnyas, a levegőt uraló élőlények alakjában személyesíti meg: galamb, fecske, bagoly, darázs, lepke stb. A mi mesénkben ugyan nem szerepelnek szárnyas lélek-lények (leszámítva talán a „Fityfirittyet”), de az a bizonyos „lég-lélek” mégis csak jelen van: szellő, pontosabban álomszellő alakjában, hasonlóan, mint a Bibliában, ahol szélvész hozta lángnyelvek képében szállja meg az apostolokat Isten lelke. Alom - szellő - lélek, tehát egy tőről fakadnak mesében, mítoszban egyaránt. A Fekete király talán nem is volna az, ami, az, aki, ha nem „bombázná” unos-untalan idegesítő leveleivel hőseinket, és általuk bennünket is. Mit akar már megint? Hát nem volt még neki elég? Úgy látszik, nagyon szenved, sötétségét, feketeségét, vakságát, és az ezekből fakadó „információhiányt” nem képes elviselni, mindent megtesz, hogy megtudjon valamit, hogy vakon, szembesülhessen önmaga világosabb valójával, a világ világosságával, hogy legalább a teliholdban viszontláthassa az igazság arcait. Minden eddigi igyekezete arra irányult (lásd a találós kérdéseknek is beillő feladványait, a Fehér királyokat próbára tevő beavatási szertartásokra emlékeztető kihívásait), hogy olyan lehessen, mint világosabbik felei, hogy azt és úgy tehesse, láthassa, tudhassa, ismerhesse stb., mint önmaga fehér oldala, hogy ösztön-énje, vagyis a homályosabbik valója valami úton-módon közelebb kerülhessen saját „való világához”, leikéhez. Ha győzelemre nem is, de legalább egy szembesülésre van még reális esélye a Fekete királynak, sötétség őfelségének. Amennyiben igaz a feltételezés, hogy újra egy napfogyatkozásnak voltunk a részesei, akkor ennek a napfogyatkozásnak most vége kezd szakadni. A „teliholdhadsereg” már elhagyta az újholdként működő sötét szobát, a telihold mind a tizenkét személyében már fogyásnak indult a hazafelé vezető úton, és ezzel egy időben a Nap, vagyis a Fekete király látása is visszatérőben van. Ha csak fél szemmel, de mégiscsak képesnek mutatkozik valamiféle (be)látásra, a dolgok megértésére, saját (eddigi) sötétségével való szembenézésre stb. Ezért hívja újra vissza a fiút, a fogyásnak indult fiatal Fehér királyt, a már nem is annyira Fekete király. (Az öreg Fehér király félelme, hogy kifogy a vejéből, nem volt alaptalan.) A tizenkét egyforma Hold-vitéz párhuzamba állítható a három, egy anyától származó csikóval. Ott és akkor a Fekete király feladványai elsősorban a fiú testi kvalitásait voltak hivatva prezentálni. Ezúttal a Fekete király 48
